Miért ilyen velem az anyám?

Folyamatosan megaláz, csúfol, durva dolgokat mond nekem. Soha egy szép szót nem hallottam tőle, de a testvéreimet (akik 10 évvel fiatalabbak nálam) elhalmozza a szeretetével. Nem tetszik neki semmi amit csinálok, azt mondja nem segítek itthon semmit, ezzel ellentétben sokszor azért nem járok el hétvégenként mert tesómékra kell vigyázni, emellett a házimunkában is sokat segítek. Szó se róla, hogy szombatonként 6-kor kell kelnem, hogy lemenjek bevásárolni... Ha valami nem tetszik neki se szó se beszéd megsértődik, napokig csúnyábban szól hozzám mint a kutyához és ezt nem képletesen értem. Aztán valamennyire normális, 1-2 nap elteltével kezdődik minden elölről. Már többször elmentem dolgozni, de nem tetszett naki, hogy egész nap nem vagyok itthon és nem segítek. Apámmal elváltak (anya újraházasodott)apa elköltözött és nagyon ritkán beszélünk. Egy éve felhívtam, hogy hozzá költözhetnék-e, mert nem bírom itthon, de egyszerűen közölte, hogy nem. Még 2 évem van hátra az egyetemből és nem tudom mit csináljak! Nem merek senkit magamhoz közel engedni, mert tudom, senki nem tolerálná, hogy még találkozni sem tudunk, ha lenne valakim, itthon egyfolytában azt hallgatnám, őt jobban szeretem mint a családomat. Ha a barátaimnak elkezdek erről beszélni, azt mondják eltúlzom. Szinte biztos vagyok benne, hogy depressziós vagyok. Mit tegyek? 20/L