Van itt olyan akinek nagyon brutálisan szigorú szülei vannak? Aki tiltásban nevelkedett vagy nevelkedik?

A nyarat otthon töltöttem, szerencsére szeptemberben kezdődött az egyetem, így valahogy ki lehetett bírni. Csak akkor járok haza, ha szünet van a vizsgák miatt. Most nyáron a barátomhoz és az ő családjához költöztem. Anyámék azt mondták, hogy akkor haza se menjek többet... Apummal szoktam telefonon beszélni, anyummal régóta nem beszéltem már. :(

20/L

Rossz jegyért nem tudtak büntetni, mert 4,5-nél sosem voltam rosszabb, de hangosabb nevetésért, vagy egy összetört pohárért simán kaptam akkora pofonokat, hogy percekig szédültem, hogy csak a legenyhébbet említsem....Áttúrták a fehérneműs fiókomat, mert zavarta őket, hogy zsebpénzből 100 Ft-os eldobható borotvát veszek, mert az luxus (ha lebuktam, szintén pofon).

Az alap volt, hogy nem alhatok egy barátnőmnél sem, soha semmilyen körülmények között (gimisként sem), de sötétedésig se nagyon engedtek el, megbeszélés szóba sem jöhetett.

Hát kb. ilyen "szigorúak" voltak :D

Az én szüleim szigorúak voltak, de csak a "tanulás, nincs buli, kivel találkozol, nyolcra otthon legyél, miért nem vetted fel a telefont, mi tartott ennyi ideig hazaérni, azokkal te ne találkozz" módon. (Viszont a házimunkát elbliccelhettük, azért csak kiabálás járt. De ha nem blicceltük el, akkor is. Ez a nevelés nem jött be szüleim részéről, hiszen akkor logikus, hogy nem csináltunk semmit.) 16 éves koromig édesanyám reggelente ellenőrizte, hogy bepakoltam-e és milyen ruhában kívánok iskolába menni. (Utána megbízott bennem, hogy bepakoltam. De a ruhát addig ellenőrizte, amíg el nem költöztem otthonról.) Ezt én nem tartom túl szigorú nevelésnek, közel sem brutális.

Barátom édesanyja viszont közel van ehhez, bár az én szótáramban a brutális szigor a veréssel való nevelés. Az ő anyja inkább nemtörődöm önző volt. 16 évesen kirakták otthonról (mert tanult ahelyett, hogy dolgozna), és akkor még nem volt ilyen feljett a magyar net, hogy bárhol utánanézhet egy gyerek a jogainak, tudja, mi jár neki és mi nem, a telet hajléktalanként töltötte, mert nagymamájához nem mehetett, a barátjánál meg nem mert szállást kérni, így is egy hónapig néluk élt, mikor az anyukája nem adott neki enni. (Lelakatolta a hűtőt.) Ő megedződött ez alatt, nem sírt, de belül eltört benne valami. Azóta nem tartja azt a nőt az anyjának. Megbocsátott ugyan, de sosem fogja elfelejteni.

(Édesapámnak volt egy ismerőse, őt az apja baltával kergette el otthonról, mert állítólag teherbe ejtett egy lányt. Ez sem jobb.)

anyám egyedül nevelt. voltak néha túlkapásai, és ami a legjobban zavart, h ambivalens módon büntetett. egyszer azért elvette a telefonom egy hétre mert volt arcom 1000ft-ért megvenni egy nagy dobozos Carte D'or jégkrémet, máskor meg azért sem tolt le, ha egész éjjel kimaradtam bulizni.

kisebb koromban néha elvert papuccsal, mikor már nagyon nem bírt velem. akkor is olyan nonszensz dolgokért, h nem csináltam meg a szorgalmi házit, vagy hogy nem pakoltam el valami vackot a szoba közepéről.

ezt leginkább annak a számlájára írom, hogy fáradt és kimerült volt, talán anyagilag is kicsit instabil időszakot éltünk, és sajnos rajtam vezette le a frusztrációit.

mindennek ellenére nagyon jó anyának tartom, mert szeretett, mindig elmondhattam neki a pasikat, barátnős dolgaimat, sulis gondjaimat. gátlások nélkül kérdezhettem, felvilágosított a védekezésről, lebeszélt az egetverő ökörségekről :)

nem voltam bezárva a 4 fal közé tiniként, járhattam koncertre, bulizni. bár leginkább csak nyáron. iskolaidőben azért szigor volt és villanyoltás 10kor :)

annyit tanultam az egészből, hogy nem szabad komoly élettapasztalat nélkül gyereket szülni, 30 éves korom előtt nem is tervezem. minél többet szeretnék látni a világból, hogy több nézőpontból közelíthessek meg bizonyos problémákat, és tudjak következetesen nevelni.

anyum igaz 25 évesen szült engem, de a nagyszüleim elég szűk burokban nevelték, annak ellenére, hogy érzelmileg és anyagilag minden szükségeset megkapott.

úgy határoztam, hogy nagyon szigorú szülő leszek, de ahol kell, ott engedni is fogok. a valamit valamiért elv egyelőre jónak tűnik. majd meglátom. szerencsére ráérek, még van bő 4 évem addig :)