Hogyan fogadjam el a helyzetet?

Bocsánat,nekem valahogy úgy jött le,hogy az anyukája vagy. :)

Sok-sok őszinte és nyílt beszélgetés kell a témával kapcsolatban,és nem kell struccpolitikát alkalmazni (nem feltételezem,hogy ezt teszed,csupán mondom a későbbiekre nézve).

Velem sokat beszélget anya erről,minden oldalról megközelítve ezt a témát.És ez kell is,hogy kialakuljon valamilyen nézet,lehetőleg előnyös hatású.

Az meg semmiképp sem megoldás,mint ahogy valaki írta,hogy nem engeded sehová.Persze,bezárhatod,csak azt fogod elérni vele,hogy amint lehetősége lesz,lelép.És ehhez nem feltétlenül kell az,hogy betöltse a tizennyolcadik életévét.Vagy direkt dacból is csinálni fogja,nagylányt akarja játszani egy kapcsolatban a kora ellenére,és gondolhatod,ez mivel jár.

Amúgy meg ne aggódj,általában a lányos apukák a legkritikusabbak ezen a téren. :D

Én is 11 vagyok.

Már nagyon sokszor belegondoltam a szerelembe. De vannak benne elég elrettentő dolgok. Én is szeretnék már végre szerelmesnek lenni, és úgy vagyok vele, hogy nem érdekel ebben a témában az idegenek véleménye. Hidd el, hogy minden kiskamasz már vágyik rá... De ez így csak álom. Első osztályban oké, hogy azt mondjuk, hogy: "Ne már anyuuuu, nincsenek helyes fiúk az osztályban, fúj!". De azért ez 4.-5. osztályban már nem így van ez. Viszont én sem fogok még 4, 5 évig fiúzni. :). A nővérem is 15éves és az osztályfőnököm van úgy vele (anyukám is), hogy miért nincs neki még barátja. Emiatt nem kell aggódni. Az akkorák, mint én vagy a te lányod, már sokat gondolunk ilyesmire, de még jópár évig nem fogunk fiúzni. Nyugi, csak engedd neki szerintem. Ne most, csak pár év múlva!