Hogyan szakadjak el a szüleimtől? 20/L

Egyetértek az előttem szólókkal, a kolesz megoldás lehet, de a konfliktusokat igenis fel kell vállalni. Anyádnak szerintem sem kéne fognod a kezét az utcán, és az ilyen "kézenfogós" szitukban, valszeg lépésről-lépésre végig kell menni az egész párbeszéden. Előre készítsd fel magad rá, és lehetőleg maradj higgadt. Pl: Ha ő azt mondja, hogy azért, hogy biztonságban érezze magát, akkor a válasz lehet, hogy "dehát egyedül is lemész, tehát biztonságban érzed magad, nincs szükség rá hogy fogd a kezem". Tehát a magyarázatait logikus válaszokkal érdemes kilőni első körben. Valszeg akkor is próbál érzelmileg zsarolni, és megsértődik, de érdemes lehet egyenesen lekommunikálni a dolgot, megkérni, hogy ne keltsen benned lelkifurdalást. A helyedben lehet hogy többször hangosan kimondanám hogy "Nem vagyok gyerek.". Erősítsd meg a lelked, mert benne van a pakliban, hogy a szitu durvulni fog, mielőtt javulna.

A férjhez menés nem megoldás. Vagyis ha az ember szerelmes, és együtt élne valakivel, megérett rá, etc. akkor tök jó, de menekülésként az egyik legnagyobb baklövés amit el lehet követni. De úgy látom, hogy ezt vágod. :)

Egy kis könyvajánlat: Mérgező szülők (Esetleg Eric Berne: Emberi játszmák)

Amúgy nagyon komolyan gratulálok, hogy még időben felismerted hogy mi folyik nálatok, és tenni akarsz ellene. Biztos vagyok benne, hogy nehéz, de abban is, hogy meg tudod csinálni. És a legjobb évek még bőven előtted vannak. ;)

könyv:

Mérgező szülők

nem fogod tudni megúszni az állandó érzelmi zsarolást.

Ha teheted, költözz el.

A te életed, ragaszkodj hozzá.

én saknos nem tettem, el is telt rabságban szép lassan.