Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Csak én érzem ezt egy kicsit...

Csak én érzem ezt egy kicsit soknak?

Figyelt kérdés

18 elmúltam. Próbálok mindent magamhoz képest 200%-osan teljesíteni és így feszegetni a képességeim határait. Nos ez nem mindig sikerül úgy ahogy szeretném. De a végeredmény szerintem mindig kicsit több.


Ha egy egy 'nagyobb' dolgot sikerül teljesíteni nekem akkor mindig próbálok egy kicsit lazítani utána. Most érettségiztem. Ezt úgy akartam 'megünnepelni', hogy koncertre megyek. Mivel nem volt buszom haza hajnalba apával meglett beszélve, hogy eljön értem. Kicsit hamarabb jött a megbeszéltnél és csak annyit látott messziről, hogy egy srác ölelget. A srácot nem igazán ismerem /attól, hogy sulis társam volt/ de így rá mondtam, hogy jóban vagyunk meg minden de egyből elkezdtek anyával kioktatni. /egyébkén tényleg nincs vele semmi/


Nagyon ritkán járok el valahova. /évi max 2 alkalom/ Akkor se szoktam inni mert volt egy ismerősöm akinek a pia miatt halt meg. Viszont ha nem kérem akkor is az van, hogy bejön értem. Tavaly volt ugyanitt egy másik buli. Ott az volt, hogy az utolsó busszal jövök haza. /11 órásival/ De utána mégis mi volt? Bejön kocsival hamarabb, hogy ő engem hazavisz.


Alapjáraton nem csinálnék olyan nagy baromságokat ott. Meg úgy gondolom, hogy amíg egy bizonyos szinten kezem tudom tartani a dolgokat addig nincs semmi baj se azzal ha mások közelítenek hozzám.

Próbálnak noszogatni, hogy járjak melózni, ami meg megint nem az én hibám. Tavaly, tavalyelőtt is akartam menni ugyanúgy mint idén. Mindenre /szó szerint MINDENRE/ jelentkezek január óta, hogy nyárra legyen munka de semmi visszajelzés. És eddig is ez volt.

Mielőtt mondanátok, hogy költözzek jelzem nem lehet mert nem bírom még eltartani magam... /jövő tanárévben még muszáj tanulnom/


2013. jún. 25. 17:26
 1/3 anonim ***** válasza:
Ez már tényleg sok! Most érettségiztél,kicsit elengedhetnék a gyeplőt. Beszélj velük erről!!
2013. jún. 25. 17:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/3 tetris ***** válasza:

Mindent meg fogsz érteni, ha majd lesz saját gyereked. A szüleid a világon mindennél jobban szeretnek, és ezért féltenek.

Igazság szerint én is féltenélek, mert egy lányt annyi minden baj érhet. ( kirabolják, megerőszakolják, elverik, ilyesmik ) Egy fiút nem valószínű, hogy megerőszakolnának, vagy ha megtámadják, képes védekezni. De egy lány olyan védtelen, olyan kiszolgáltatott. Mi szülők pedig hajlamosak vagyunk túlfélteni benneteket.

Tudom, nehéz ezt most megértened, de pár év múlva, ha majd már neked is lesz gyermeked, meg fogod érteni őket.

Van egy olyan mondás, hogy : kicsi gyerek = kis gond, nagy gyerek = nagy gond.

Mert ugye egy picivel mi gond lehet? Bilizik, böfizett, ilyesmik. De egy nagyobb gyerek már kipróbálna ezt-azt, menne mindenfelé. Mivel fizikailag már felnőtt vagy, de korodnál fogva még fejlődésben van a lelked, így rászedhetnek, becsaphatnak, kihasználhatnak téged. Mivel nincs élettapasztalatod, így jóhiszeműen elhiszel bármit. Olyan aljas, olyan rafinált emberek vannak! Biztosan nézed a tévét, hogy az egyik ember hogy csapja be a másikat, hogy használja ki egyik a másik gyengéit.

A szüleid csak ettől akarnak megvédeni. Szeretnek, féltenek.

Mielőtt lázadnál ez ellen, gondolj arra, hogy hány olyan gyerek van, aki bármit megadna, ha lenne neki olyan apja, anyja, aki ennyire szeretné, mint téged a szüleid. Kérdezz meg egy intézetis gyereket.

A szüleid lassan-lassan meg fogják érteni, hogy felnőttél, és már a magad útját járod. El fog jönni az idő, amikor majd már elengedik a kezed. De ez még nem jött el.

Szép szóval, kedvesen beszélgess el velük, hogy érzed már magadat annyira felnőttnek, hogy el tudod dönteni, mi a jó neked, és mi nem. Legyél türelmes.

Olyan nehéz elengedni benneteket a biztonságos szülői körből. Nekünk szülőknek se könnyű.

Biztos volt már, hogy nagyon vártál valakit, aki késett. Az ember ilyenkor már minden rosszra gondol. Pláne, ha az illető nagyon fontos számára.

Ezek a gondolatok forognak a fejünkben akkor is, ha a kamasz lányunk később jön, mint megigérte. Jaj, csak nem érte baj, megsebesült, elgázolták, rosszul lett, elrabolták.... stb. Akkora megkönnyebbülés, amikor megcsörren a kulcs a zárban, és tudjuk, na végre itthon van.

Próbáld meg a szüleidet megérteni, és elfogadni, hogy nagyon nagyon féltenek.

2013. jún. 25. 18:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/3 A kérdező kommentje:

Köszi mindkettőtöknek a választ.


Őszintén szólva utolsó mindenki ezt mondja nekem, hogy ha lesz gyerekem megértem.


Sokan mondják nekem tanárok közül is, hogy én pont az a fajta vagyok akit nem kéne annyira félteni. Tudni kell, hogy karatézok. Volt rá példa, hogy meg kellett saját magam védeni. Utána a srác mondta is, hogy jó erőseket ütök/rúgok.


Másrészt bennem van az az apró kérdés, hogy ha benn vagyok a tömegben apa arrébb van sokkal /múltkor a hídról figyelt engem/ és ott történik valami, hogy tudna megvédeni? Mire oda érne rég vége lenne mindennek ha olyan.


És azzal is tisztában vagyok, hogy vannak olyanok akiknek nem jutott ennyi. Van több intézetes ismerősöm. Nem egy nagyobbacska korában került el otthonról. Mind azt mondta, hogy jobb az intézetben mint ott. Persze nincsenek szülei de a barátaikat tartják a családjuknak és a nevelőtanároknak meg úgy néznek mintha a szüleik lennének.

2013. jún. 25. 18:52

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!