A ti férjetek is ennyit foglalkozik a babával? Vagyis: nem!?
15 hónapos a kisfiunk. Nagyon szeretett volna gyereket, ráadásul fiút. De nem foglalkozik vele annyit, amennyit kellene, és engem nagyon megvisel, bánt ez a dolog, mert később, lehet, hogy visszasírja még ezeket az időket. Dolgozik, mikor hazajön a munkából, ad egy puszit neki, 1-2 percig foglalkozik vele, aztán annyi. Anyósomékkal együtt élünk. De SOHA nem mondta nekem, hogy most ő szeretne foglalkozni vele, nekem nincs valami dolgom, hogy én foglalkozhassak azzal, ő meg a babával. Ebédnél is, a bébinek van egy gyerekágya a konyhában, és ma is nyűgös volt, mert szeretett volna kijönni, de szórakoztattuk, hogy maradjon addig, míg eszünk. A nagypja, nagyanyja, én. férjem meg sem mukkant! De annyit, hogy ő már evett, és elvegye, hogy én is tudjak enni, magától, hogy ennyit megtegyen, nem. Ő nem. Elvárja, hogy más. Vagy mindig meg kell kérni, mint valami szomszédot, hogy nem-e vigyázna rá amíg ezt meg ezt megcsinálom. Hiába látja, hogy nem tudom csinálni a dolgaimat, meg sem moccan, csak ha szólok neki. Ő elvan a kis világában, mindig elvárja, hogy más foglalkozzon a gyerekével. Jó, mikor vigyáznia "kell" rá, akkor játszik vele, próbál. De úgy érzem egyáltalán nem érdekli, és ez nagyon fáj. Akkor miért akarta annyira?
magától sohasem kezdeményez kapcsolatot a fiával, csak nagyon ritkán, vagy, ha "megkérjük".
Mindig tv, haverok, cigi. Úgy érzem sokszor, hogy csak azért akart családot, hogy fel tudja mutatni. Ezek alapján, gondolhatjátok, hogy velem sem foglalkozik igazán, mindig kérni kell szinte, hogy beszélgessünk, bújjunk össze.
Nagyon félek, hogy válás lesz a vége, mert egyre csak megy felfelé bennem az a bizonyos pumpa...
Utolsó, én sohasem pontozok, se fel, se le. Nem tudom miért kell pontozni, nem nagyon érdekelt soha.
Itt is az a helyzet, meg van szokva vele, hogy az anyja kinyalta a seggét is, szinte, és ha mondok valamit neki, akkor baszogatom, és panaszkodik.
itt is mindenféle munkát a nő csinál meg szinte, a férfinak a munkába-járás, fűnyírás, tavasszal metszés. Ennyi. sajnos én ezt a hozzá-áállást sohasem fogom megérteni, sem tisztelni, nem ebben nőttem fel. Nálunk, mindig mindenki tett-vett, a férfiak is ugyanúgy, na jó, nem vasalás-mosás-főzés, de ha kellett kapáltak (nagy veteményes kert), javítgattak,locsoltak, szóval sohasem volt az, hogy más dolguk sincs, mint tévét nézni.És nem szabad megzavarni őket. A nők meg azt se tudják, hogy hová kapjanak!
Sajnos emiatt a hozzáállás miatt férjem szinte semmit nem tud megjavítani.Még én is többet konyítok hozzá nő létemre, mert otthon tanultam anno.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!