Hogyan lehet ilyesmit szóba hozni a szülőknek?

16: Pontosan! Van egy mondás, hogy nem az hal meg aki koros, hanem aki soros.

Amúgy tényleg jobb ezt előre megmondani, mint hogy ott álljon a család és egymásnak ugorjanak, a szülők pl. koporsós temetést akarnának a fiuknak, a menyük hiába mondja, hogy egyszer azt mondta a férje hogy hamvasztást akar, stb..

Az én szüleim is az ötvenes éveikben járnak, de őszintén szólva nem érzem úgy, hogy ezt a témát nekem kéne felhozni. Ha van valami különleges kívánságuk, azt majd ők mondják, ha úgy érzik, ideje erről beszélgetni.

Lehet, hogy könnyelműség a részemről ez a felfogás, de nekem egyelőre ez nem tűnik sürgős megbeszélnivalónak, elvégre még nem öregek a szüleim, aktív életet élnek, dolgoznak, egészségesek. Kb. pont annyi esély van rá, hogy mostanában én temessem őket, mint arra, hogy ők temetnek engem. Persze ettől még bármikor bármi történhet, én is tudom.

Egyébként így belegondolva, ami olyan, hogy magamtól nem tudnám, hogy mit akarnának, azt ők amúgy is mondták, pl. anyukám mondta, hogy ő hamvasztást szeretne, meg hogy utána legyen szétszórva, mert ő nem akarja, hogy a leszármazottainak azzal kelljen foglalkozni, hogy sírhely, meg amúgy is, ki tudja hol fogunk lakni, és ne legyen abból problémánk, hogy kijárjunk hozzá, meg ilyenek. Meg emlékszem, apukám meg azzal talált meg egyszer, hogy milyen zenét szeretne a temetésére.

Szóval még ha nem is állandó beszédtéma ez, de látszik ebből is, hogy ők már gondolkodtak ezen, tudják, mit szeretnének, sőt, talán le is van ez írva.

Ebből kiindulva, lehet, hogy a te szüleid is megbeszélték már ezt egymás között, az nem jelent semmit, hogy neked nem mondták még.

Én pont ebben a korban vesztettem el az egyik szülőmet igen váratlanul, úgyhogy tapasztalatból írok.

Mi ezekről a dolgokról nem beszéltünk, annyi, hogy az örökség része az mindig is rendezett volt, de már régebb óta. Kívánom, hogy minél később tapasztald meg ezt az érzést, de én hiába tudtam, hogy pl.: milyen virág legyen a temetésen mert azt szerette, utána rögtön belémhasított a gondolat, hogy teljesen mindegy, hiszen ez már úgysem segít semmin, nem hozza vissza, stb. Szóval én azt mondom felesleges ilyenekről beszélni, ha valaki akarja majd magától szóba hozza, amennyiben meg szerető családja van úgyis magától értetődő lesz, hogy ápolni fogják, és illően eltemetik.

Szerintem nem olyan nagy baj, ha ez a téma előjön. Sajnos nem csak kor alapján lehet meghalni jöhet egy hirtelen betegség, vagy baleset, ilyenre jó felkészülni.

Nálunk ez mindig téma volt, na persze nem úgy, hogy halálos csendben teljes pátosszal mindenki előadta mit szeretne. Hanem valami beszélgetésről oda terelődött a szó. (Pl közeli ismerős meghalt, és másképp temették, vagy egyedi volt, vagy csak simán ezt beszéltük meg, és ráterelődött, hogy mi a vélemény a hamvasztásról, vagy ki hol szeretne nyugodni.) Apuék elváltak, így családi sírhelyünk nem lesz... Ő tudom, hogy külön, egy másik településen szeretne nyugodni. Anyu tudom, hogy hamvasztást szeretne, és pesten akar maradni.

Nem baj ha ez előjön, szerintem egy ilyen jellegű történettel hozd fel a témát, de ne úgy, hogy kényszert érezz magadban a kérdésre. Vezesd fel, hogy képzeljék meghalt az egyik szomszédod vagy akárkid, akiről kiderült, hogy nem volt végrendelete, nem tudták temessék-e vallásos volt, és a rokonok szomorúak voltak, hogy nem tudják a végakaratát. Ő mindig tabuként kezelte ezt az ügyet, és milyen rossz volt nekik, hogy úgy temették el, hogy nem tudták szeretne-e hamvasztást vagy koporsós temetést.

Valami ilyesmivel. És ha bekapcsolódnak, véleményt mondanak, onnan már könnyű vezetni. Ha nem kapcsolódnak be akkor lényegtelen, mert onnan csak bántóan lehetne megkérdezni. Az meg nem szerencsés.

27-es válaszoló:

Itt nem elsősorban vagy kizárólag a temetésről van szó. Sokkal súlyosabb problémát jelent az, ha valakinek az ápolásáról, elhelyezéséről kell gondoskodni, hiszen az még a beteget is és a családot is nagymértékben érinti. Ezeket jobb minél előbb tisztázni, mert nagyon sok mindenre előre fel lehet készülni.

Egyszer köztem és nagynéném közt zajlott le egy hasonló beszélgetés. Bár semmi baja, de közelít már a 60-hoz.

Kinn voltunk a temetőben /mentünk mamához meg van apáéknak egy testvérük aki pár hónaposan halt meg/ és arról volt szó, hogy miben haltak meg, hogy mama egész szép kort élt meg meg, hogy 2 héttel a szülinapja előtt halt meg. Utána mutatott egy sírt, hogy ő majd olyasmit szeretne.

Ő hozta fel a témát. Anyáékkal nem beszéltünk róla. De úgy vagyok, hogy akarják akkor megbeszéljük.

De szerintem egy hasonló helyzettel ki tudod szedni belőlük.