Lemondhatok a felügyeleti jogáról?

Ha ennyire nagy a baj, kérjetek külső segítséget!

Első lépésként nevelési tanácsadó, gyerekpszichológus és családterápia ugorjon be, ne az, hogy lemondasz a felügyeleti jogról.

Kemény, és ki lehet készülni a folyamatos stressztől. Hidd el, tudom, milyen egy problémás gyereket nevelni, és milyen, amikor senki nem érti meg, mekkora lelki (és idővel fizikai, egészségügyi) teher a mindennapos közelharc.

De a te gyereked, és te vagy az anyja!

Nem ő az első meg nem az utolsó 14 éves lány, aki szexel, iszik, és bulizik, mégsem dobják őket utcára.

Keress legalább a neten olyan szülőket, akik hasonló cipőben járnak, és megértik a gondjaitokat! Ki tudjátok magatok panaszkodni, és tudtok tapasztalatot meg ötleteket gyűjteni.

1) Egy anya nem dobhatja el a gyerekét azért, mert félresiklott az élete. Éppen most van nagy szüksége arra, hogy mellette legyél. Arról már nem is beszélve, hogy a lányodnak 2-3 év múlva megjön az esze és normális lesz, akkor hogy fogsz a szemébe nézni? És hogy fogsz a tükörbe nézni vagy az ismerőseid, rokonaid szemébe nézni, ha a gyerekedet valami baj éri, mert te ellökted magadtól?

1)Ami a stresszt illeti. Egy anyának az egész élete egy stressz, attól kezdve, hogy megszületett az első gyermeke. Nekem felnőtt gyerekeim vannak és hét unokám. Mégis mindig jelen van a stressz az életemben: akkor, ha külföldi útra mennek a munkájuk kapcsán, ha télen 200 km-ről elindulnak hozzánk, ha valamelyik beteg, netán műtétre kerül, a szülésekről már nem is beszélve és hagy ne soroljam. A problémáinkat nem tablettákkal, idegnyugtatókkal kell megoldani, hanem józan ésszel.

Ha a gyerekeim valami olyat csinálnak/csináltak, ami nekem nem tetszett, azt szoktam mondani: Nem ők akartak megszületni. Én csináltam valami olyat, ami nekem akkor jó volt és ők lettek annak az eredménye/következménye. A következményeket is vállalni kell.

Ha jol ertem elvaltal az edesapjatol, majd szuletett egy occse az uj parodtol? Ez meg tud viselni egy gyermek lelkivilagat. Gondolkodj el, vajon miert csinalja ezt? Szerintem figyelemfelhivas. Foglalkoztal Te vele eleget? Vagy egesz eleteben el akartad lokni magadtol, ugy, ahogy most is tenned? Miert olyan fontos neki az a rossz barati tarsasag? Talan nagyobb erzelmi biztonsagot nyujtanak szamara, mint Te? Gondold ezeket vegig, es sullyedj a fold ala, hogy csak ugy eldobnad magadtol a lanyod.

Abban pedig ne legyel olyan biztos, hogy a nagyobbik lanyodat te nevelted olyan jol, lehet o dacbol 'csakazertis' meg akarta mutatni, hogy o megerdemli azt a figyelmet, amire a kisebbik lanyod is vagyik.

Gratuláltok. Esetleg végiggondolhatnád, hogy mi vezetett idáig és magadban is kereshetnél hibát. Vajon miért haragszik rátok? Nevelőapjával kijön? Ha nekem volt konfliktusom anyuval, akkor az a nevelőapám miatt volt, de még a mai napig is utálom azt az embert.

A kedvenc részem, hogy a családban mindenki utálja. Így nem is értem mit vársz tőle. 14 évesen azzal szembesül, hogy utálja őt a családja. Most komolyan, mi lehet olyan rossz, hogy egy anya meg akar szabadulni a gyerekétől? Ha bulizás és ivás miatt minden 14 évest kitennének otthonról, akkor a korosztály fele intézetben lenne már.

Nem ismétlem a többieket de néhány jó tanács:

- gyermek pszichológus

- nevelési tanácsadó

- családterapeuta

Háziorvosnak, családsegítőnek tudniuk kell az utat és az elérhetőséget ezekhez a szakemberekhez.

Ismerősömék kamasz fia piált, iskolát került, stb.

Az iskolai pszichológus néhány találkozás alatt helyrerakta. Most nem lehet ráismerni.

Próbáld meg mert egy anya nem dobhatja el a gyerekét csak mert nem úgy sikerült, ahogy eltervezte.