Hogyan kezdjünk új életet a párommal,3kiskamasszal, akikkel egyenként semmi gond, de hétvégeken mikor együtt vagyunk megkeserítik az életünket?

nem lehet könnyű a srácnak, mert egyrészt kamasz, másrészt meg féltékeny.

a mi történetünk úgy nézett ki, h már suliból ismertük egymást a mostohatesómmal, az ősöket is mi hoztuk össze :) mindketten lányok vagyunk, őt apuja nevelte egyedül, engem anyum. a féltékeny inkább én voltam, de nem a tesómra, hanem a pasira, aki "elvette tőlem anyát". persze ezt csak akkor láttam ilyen tragédiának :) tesóval igazi szövetséget alkottunk, falaztunk egymásnak a szülők előtt, együtt kampányoltunk ha bulizni szerettünk volna menni.

ne hagyjátok veszni a kapcsolatot, keressetek többféle megoldást, hátha az egyik végül beválik.

nálunk egészen érettségiig nem költöztek össze a szülők, mert én nem bírtam volna együtt élni a pasival a stílusa miatt. egyelőre csak "járjatok", aztán úgyis alakul a dolog. az összeköltözés túl nagy falat lenne most a gyerekeknek, hiába imádják a pótaput, a nagyfiúban le kell, h csengjenek az indulatok.

először is köszi az elismerést a válaszomra :)

nem azt mondom h vegyétek el az anyától a kamasz fiát,csak ugye te azt írtad h ő is 1 olyan anyára vágyik mint te,és ebből gondoltam h lehet nem szeret ott lakni.viszont az,h ő odaköltözik hozzátok,még nem jelenti azt h ne találkozhatna az édesanyjával.(persze ez nem csak rajtatok múlik)

minden esetre sok szerencsét a közös jövőtökhöz!