En gondolom jol? Az osszes bagos.

Ha majd vezetsz, és belemész egy veszélyes előzésbe, meghalsz, akkor anyukádnak majd szólok, hogy ne menjen ki a temetésedre, mert a saját hibádból haltál meg. Vagy ha egy építkezés mellett elhaladván fejedre zuhan egy tégla - végülis a te hibád, f*szé' mentél arra?

Ismerek olyan anyát, akinek a fia több évig kábítószerfüggő volt. Az anyuka nem akart a gyereknek problémát csinálni azzal, hogy elvigye a rendőrségre, és egész életét megpecsételve, drogosként elkönyvelve kelljen élnie. Saját maga, szeretettel, törődéssel, sokszor heti 4-5 óra alvással (sok éjszakát töltött a kattogó gyereke mellett, hogy beszélgessenek) lehozta a fiút a kábszerekről. Tudod mit? El is fordulhatott volna tőle. Hiszen a hideg közöny, az elfordulás még a legkeményebb bosszúnál is rosszabbul esik az embernek. De ő kitartott mellette. Szeretetnek hívják. Neked nem jutott.

Nem értek egyet a válaszolók többségével, nyilván gőzük sincs róla, hogyan élsz.

Én veled értek egyet kedves kérdező, UGYANÍGY NŐTTEM fel én is. Költözz el, amilyen gyorsan csak teheted! Meglátod, az évek múlásával "szépülni" fog a múlt, legalább annyira, hogy a körülményekhez képest ismét szeretni fogod őt.

Tapasztalatból mondom. És nem, nem kötelességed gondozni...