Nők, mi a fontosabb: a ti vagy a gyereketek?
ezt csak azért kérdem, mert ahogy olvasom az oldalt, és ahogy látom az életben is. a nők olyan pasinak szülnek gyereket, aki utána nem foglalkozik velük. veszekednek, problémáznak, majd elválnak. (tisztelet a nagyon kevés kivételnek!)
de azzal nem foglalkoznak, hogy mi lesz a gyerekkel, hogy ilyen közegben nő fel?
azért piszkálja ez a csőrömet, mert két részről is érintett vagyok.
Anyukám is ilyen nő sajnos, akit leírtam. pedig a nagymamámtól tudom, hogy volt olyan udvarolója aki rendes pasi volt, de neki nem az kellett.
Másfelől párkapcsolatilag is érintett vagyok. Mivel nem vagyok egy macsós rosszfiú, és komoly kapcsolatra vágyok, esélyem sincs erre.
Ilyen ironikus az élet. Olyan férfi kap gyereket és párkapcsolatot, aki nem érdemli meg, olyan aki megérdemelné nem kapja meg egyiket sem.
Ez közhely, de ha én boldog vagyok a gyerekem is az. Szóval én vagyok az elő ömagamnak.
Az élet nem igazságos..másik közhely.
Az pedig, hogy kiből milyen apa válik, az csak akkor derül ki, amikor van gyere egyrészről, másrészt, egy élhetetlen párkapcsolatban senki nem boldog és még tudatalatti is gyereket hibáztatjuk, mert nem kőnyű sőt nem is lehet igazán megszakítani a kapcsolatot.
Ez jó kérdés de bonyolult is, egy külső szemlélő mindig másképp lát 1-1 kapcsolatot, mint ahogyan az egyébként, a négy fal között zajlik.
A Párom és én fiatalon kerültünk össze (17 évesen), fiatalon lettünk szülők (20 évesen) még most is fiatalok vagyunk. :) (22 évesek) Részemről iránta sosem volt szerelem, de nagyon-nagyon szeretem Őt, őszintén és tiszta szívemből. Nagyon sokmindenen mentünk keresztül és itt nem ilyen tini problémákra kell gondolni, hanem tényleg mély dolgokra (egészségügyi problémák) sok dolgot megéltünk együtt és kitartottunk. Nagyon sokat öljük egymást, veszekszünk DE igyekszünk nem a gyerek előtt...Mert volt már rá példa, hogy előtte veszekedtünk és sírni kezdett, ezt sosem szeretnénk... Én úgy érzem annak ellenére, mert mindkettőnknek vannak "bunkó" pillanatai, a lehető legjobb légkört igyekszünk megteremteni a gyermekünknek, szeretjük őt, ahogy megérdemli és tényleg nem akkor rendezzük a problémáinkat amikor Ő is jelen van.
Mégis sok ember azt látja, mi nem illünk össze, vagy, hogy a mi kapcsolatunk nem jó. Pedig ez nem így van....Csak sokszor hirtelen felindulásból gyorsan elpanaszoljuk a gondjainkat a közelállóknak és ebből ítélnek, vagy abból, amit látnak, holott az nem elég. Ezért mondom, hogy ezt a kérdést egyértelműen megválaszolni nehéz!
Tudod, egy gyerek érkezése minden kapcsolatot megrenget. És ez nem egyik vagy másik fél hibája, hanem kettejüké. Ha két ember kapcsolata nem stabil és képtelenek megbeszélni a problémáikat, akkor a gyerek érkezése után összeomlik az egész. De ez nem függ össze azzal, hogy valaki rendes udvarló-e.
Amikor én először szültem, teljesen kikészültem. Szerencsére nekem jó a kapcsolatom a férjemmel, de ő akkor két munkahelyen dolgozott, gyakorlatilag mindketten folyamatosan kialvatlanok voltunk, ráadásul a gyerekről is gondoskodni kellett. Nem szép ilyet mondani, de az elején elég sokszor éreztem úgy, hogy a gyerek csak elrontotta a kapcsolatunkat. Egyszerűen érzelmileg és fizikailag is kimerültem az egésztől. Nyál csorgatva aludtam a kanapén a kakis pelenkák mellett, úgy hogy szaladt az egész ház, a fagyasztóba csak anyatej fért, és nem igazán volt időm/energiám arra, hogy főzzek. Nem minden férj tudja ám ezt a végtelenségig tolerálni x óra munka után. Persze utána bele lehet rázódni, de nem mindenkinek sikerül.
Annak meg, hogy egy tönkrement kapcsolatból miért nem akar kilépni egy nő, kismillió oka lehet. A legtöbbször az agyagi függés. Sokan nem kapnak gyedet se, vagy nem mehetnek vissza szülés után a munkahelyükre (már, ha volt), stb. Az ilyen nők többnyire abban is reménykednek, hogy ha gyerekkel nem kell majd annyit foglalkozni, javul a kapcsolata férjével. Meg van, aki jobban preferálja a veszekedést, mint a csonka családot.
"én átlagos pasi vagyok. csak az a gáz, hogy még a kövér bálnák is jópasit szeretnének.
nincs a nőknek önkritikájuk?"
Eme csodás kommentedig szimpatikus voltál. Nem, nem vagyok "kövér bálna", de nagyon felháborít az, ahogy a teltebb nőkről írsz.
Bizonyára van önkritikája, de ha az illető 130 kg-san tökéletesen megfelel magának, akkor hadd ne a Te kedvedért kezdjen el fogyni.
Ha neked nem tetszik, akkor meg nem kell vele kommunikálni, ennyire egyszerű.
Fel kellene fogni, hogy nem csak 50 kg-s emberek mászkálnak az utcán, rengeteg túlsúlyos ember van. Ne mozdulj ki a lakásodból, ha ennyire zavar, hogy nem topmodellek rohangálnak körülötted.
Na de te ugyanaz a kategória vagy kérdező, mint a kövér nők! Hiszen jó pasi nem vagy, de mégsem kellenek neked a bálnák. Te is a jóalakú nők után ácsingózol.
Mielőtt azt írnád, hogy nem mondtál ilyet, és hogy neked jó lenne kövér nő is, csak nem kellesz nekik, ez azért nem lenne igaz, mert ha jó lenne neked kövér is, akkor így írnál róluk, hogy bálnák.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!