Meg akarok halni 13 évesen (többi lent) (? )

Önts ki mindent az iskolapszichológusnak!!!!

Nem szabad feladni, és a 'harchoz' pedig nem maradhatsz egyedül, mert lelkibetegségbe keveredsz, és annak nem lesz jó vége!!

Cigi, alkohol, drogok, önkárosító tevékenységeket ne alkalmazz, lehet átmenetileg elüzi a gondokat, de csak tovább csúsztat a lejtőn..

Addig is: aludj napi 8 órát (oszd be az időd, nagyon fontos!), járj el egy héten legalább pár alkalommal futni/bicajozni, valamilyen sportot űzz, tűzz ki célokat és érd el.

Tudom ezek most hülyeségnek tűnhetnek, de (sajnos) tudom miről beszélek. 15/f

Szerintem nem volt még olyan kamasz ember akinek ez ne fordult volna meg a fejében. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem kell vele foglalkozni, hanem inkább azt, hogy bátran fordulhatsz ezzel a problémával a szüleidhez, mivel valószínűleg ők is átélték ezt anno.

13 évesen 6-7-edikes lehetsz, gondolom most az iskolában és otthon is mindenki a pályaválasztással csesztet, 20 tonna nyomás van rajtad. Gondolom a tanárok teletömik a fejedet gimnáziummal, egyetemmel, és hogy hű de sokat kell ott majd tanulni. Ami igaz is.

De ilyenkor szerintem a legfontosabb (és a tanárok ezt előszeretettel elfelejtik), hogy megtaláld önmagad. És ez nem feltétlenül jelenti a diploma megszerzését. Ez ugyanúgy lehet egy szép szakma is. Csak tapasztalatom szerint a tanárok a szakiskolákat szeretik "hülyegyerekképzőként" beállítani.

Pedig itt sokkal kevésbé számít, hogy milyen volt Sulla diktatúrája, tudsz-e részletes függvényvizsgálatot végrehajtani, vagy éppen kiselőadást tartani a fehérjeszintézisről. Mégis lehetsz ugyanolyan, sőt akár sikeresebb/értékesebb ember is, mint akármelyik diplomás.

Konkrét példa általános iskolai osztálytársam esete.

Sose volt egy különösebben jó tanuló, mégis volt olyan tanárom, aki az egész osztály előtt lekicsinylően Idiótának nevezte (magyar oktatás, így szeretlek), mikor nyolcadikban bejelentette, hogy ő kőművesnek tanul tovább.

Namármost két éve, 21 évesen (!), egy vadonatúj Volkswagen Passattal gurult haza Svájcból osztálytalálkozóra.

(kis motiválónak, ez a modell volt: [link]

Persze nem azt mondom, hogy feltétlenül ez legyen a te utad is, hanem hogy most próbáld megismerni magad, ismerd fel az erősségeidet és a korlátaidat és e szerint tervezd a jövődet. Jön a nyár, próbálj ki annyi új dolgot, amennyit csak tudsz, próbálgasd a szárnyaidat, tervezz és örülj annak, hogy még szabadon formálhatod a sorsod.

Sok sikert az elkövetkező hosszú életedre :)

Ui.: Imádom Coelho-t, de a Veronika meg akar halni akkor sem egy 13 évesnek való történet. Majd 3-4 év múlva.

23/F

Áh, elcsesztem a linket, na, ez:

[link]

Az, hogy csesztetnek az egy dolog! Mindig azért bántják a másikat mert irigyek rá, mert Te biztos valamiben jobb vagy náluk. Lehet, hogy okosabb vagy, vagy gyorsabban futsz, vagy jobban nézel ki...

Én mikor általános iskolások voltunk nagyon vékony voltam (7.-esen 30 kilo) mindig azzal csesztettek a többiek, hogy milyen vékony vagyok (edzettem minden nap 2-3 orát, akrobatika), persze mert ők meg már "gömgölyöek" voltak. A tanárok csesztettek, hogy rossz tanuló vagyok (mindig ott irtam a házit, otthon nem tanultam, mert ugyebár edzettem, utánna meg fáradt voltam)majd, nem viszem semmire. Alig vettek fel középiskolába, majd szakács lettem (közbe sem voltam jó tanuló, de 12.ben már én voltam a legjobb), utánna leéretségiztem (osztályelső voltam), aztán egy technikumot elvégeztem (ott sikerül a legjobbak lennem). Most külföldön dolgozok, felszolgáló vagyok volt már, hogy egy hónapban fél millió forintot kerestem --> én aki ugysem viszem semmire!

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy még előtted az élet fiatal vagy soha sem késő változtatni, lehet hogy jövöre már 2.8 lesz az átlagod, hanem 3.2 és hidd el, hogy akkor te leszel a legbüszkébb!

És az unakokatesomnak is mindig azt mondom, hogy EZ A TE ÉLETED , amit megteszel azt csak magadért teszed!

Kellemes nyarat!

Kedves Attila.

Igenis szólj. Én a mai napig bánom, hogy nem nyitottam ki a számat, mert rengeteget bántottak.

14 éves koromig három öngyilkossági kísérleten voltam túl:

Ittam hipót, ami szétcseszte a gyomromat, és egy hónapos gyógyszerkúra jött utána.

Felvágtam az ereimet, de megtaláltak.

Fel akartam akasztani magamat három méteres magasságban (elszöktem, és egy omladozó régi házban próbálkoztam és az a rohadt gerenda leszakadt): eltört mindkét bokám, kificamodott a térdem. Végighorzsoltam a hasamat mikőzben kikúsztam az utcára.

Nem éri meg, hidd el. Az utolsónál láttaqm mit teszek a szüleimmel, és azokkal akik szeretnek.

Kedves sztorizós (a kőműveses): bátyám mesélte, hogy az osztályukban szintén ment a leszólás, hogy az egyik osztálytársa az errehelé "gazdaképző"-nek csúfolt iskolába jelentkezett.

A srác viszont eléggé karakán volt és visszavágot: Anyám fejőnő (állattartó szakmunkás talán hivatalos) apám traktoros. Mindkettő szakmunkás. Tavaly nyáron mi korfun nyaraltunk. És a tanárúr? Nem is mesélt a nyaralásáról. Pedig ön diplomás ember.

Továbbá, ők élvezik a munkájukat. Egész nap azt csinálják amit szeretnek, míg a tanárúron látom, hogy nagyon nem élvezi ezeket a pillanatokat....