Anyám annyira önnállótlan, hogy ezzel tönkreteszi az életem, mit tegyek?
Egyedül nevelt, nagyon szeretem, de egy ideje azt érzem rám nehezedik minden. Férjhez mentem és van egy lányunk, ezzek sokkal több dolgom van,mint eddig. Én vezetek, ő nem, de még kerékpárra sem ül, fáj a lába, gyalogolni nem tud, tehát vinnem kell még a templomban is. Csakhogy lassan nem bírom, külön háztartást vezetek, de inkább nem eszik, csak főznie ne kelljen. Imádja az unokáját és sokat vigyáz rá, de sokszor érzem azt, hogy kiszolgáltatja magát. Nem tudja lecsavarni a vizér már jön, hogy csavarjam le. Nem vásárol,mert neki nehéz, vagy adja a listát, vagy siránkozik, hogy vigyem el,mert egy hete nincs ez vagy az neki. Ott a bicikli, nem ül fel rá, pedig 500m -re van az üzlet. Még dolgozik, a szomszédban van a munkahelye, közigazgatás,már beleünt, fásúlt, megértem, de amikor mindenért ugráltat, mert nem képes egy cd-t beindítani, vagy épp vacsora közben szól, hogy gyere, mert nem megy a tv-m biztos elmozdult.....hát kezd elegem lenni.
Amúgy az együttlakással nincs gond, nem szól bele semmibe és a kiadásokból is kiveszi a részét, kap törődés, de kicsit már sok ez nekem.
Hogyan irányitsam jó útra? Hálátlan lennék?
válasza:Ha még dolgozik a kérdező anyukája, akkor nem lehet olyan rossz szellemi és fizikai állapotban.
A leírtak alapján én egy kicsit túlzásnak érzem, amit anyukád csinál. Ülj le egyszer beszélgetni vele, valóban nagy valószínűséggel csak a figyelem hiányzik neki, de próbáld meg megértetni vele, hogy ez nem a legjobb módja annak, hogy több időt tölts vele.
Persze segíts be neki ahol tudsz, segíts a bevásárlásban, de minden szir-sz*ar miatt nem kell rohangálnod hozzá.
Nem vagyok nekiképes adni egy tányér ételt? Ne haragudj, de ezt azért kikérem magamnak!
Ugyanúgy vásárolok neki, mint maganak sémindent amit veszek aból megkínálom és elviszem vásárolni és fordrászhoz és cipőt venni ésmég sorolhatnám.
Akik ilyeneket írnak, nézzenek már magukba, ők mit tesznek meg a szüleikért? És aztán jöhetnek a pálcatöréssel!
Nem mondtam olyat, hogy ezeket nem csinálom meg, de 60 évesen enyhe izületi gyulladással,ami kizárólag az enyhe túlsúly miatt van, fel lehet ülni kerékpárra és elmenni 300 m mert jégkrémet akarok enni, nem pedig a vasalásból kiszedni a lányomat, akinek gyereke 1 órát alszik délütán és elküldeni. Ebben remélem egyet értünk.
Az hogy ő nagyon sokat segít nekem, abban merül ki, hogy szombaton vagy vasárnap vigyáz rá, ha kérem, amikor takarítok mindenhol, nála isés aférjemnek is dolga van a kertben.
Az ingatlan fele az övé, fele az enyém, nagy családi ház, nem értem mit nem értesz!
Aki meg azt írta, hogy nem szeretem anyukámat, az gondolja végig min megyek keresztül és ő vajon hogy állna helyt ezekben a helyzetekben.
válasza: válasza: válasza:Tehát ha nem mindennap lenne valami piszlicsáré ügy, akkor nem is találkoznánk, itt a ház méretére gondolok......de mindig van valami ilyen apróság ami feldobja a napomat- ez persze sarkítva, hiszen mindennap beszélünk, beülök hozzá a gyerekkel, odahívom hozzánk, viszem amit főztem, ha elmegyünk a kicsivel.. szólok,mindig tudja hol vagyok, kb meddig leszek, hozzak e valamit, vagy jön e velünk, mihez van kedve stb.
Aki azt mondja hogy el van hanyagolva, az téved!
válasza: válasza:Nem tudom, egyesek itt azzal jönnek, hogy a kérdező adja vissza a gondoskodást az anyjának, amit ő kapott.
A gondoskodás nagy részét nem a szülőnek, hanem a saját gyereknek szokás "visszaadni". Hogy tudsz így a lányoddal és a férjeddel foglalkozni, ha anyád mindenért ugráltat?
Egyértelműen magányos, nincs kihez szólnia, és teljesen kisajátít téged. Tudom, hogy bizonyos szinten erre rá vagy kényszerülve, hisz együtt laktok, és nem küldheted el mindig, ha kér valamit, de szerintem kezdj el a saját életedre koncentrálni, a saját magad által kialakított családdal foglalkozni, mielőtt a gyermeked és a férjed figyelemhiányos lesz, mert aztán te is ott leszel egy szál magad, mint édesanyád, és élhettek ketten.
Erre, ami veled történik, az a jó szó, hogy anyád rád telepedett. Egyáltalán nem öreg még, keressen magának párt, társaságot, internetezzen, de akármit is történik, fel kell fognia, hogy a saját életeteket kéne élnetek, és neki is a sajátját. Hogy irányítsd a jó útra? Ezt így mondd el neki. Ha azt mondja hálátlan vagy, sír, megbántódik, és te engedsz az érzelmi zsarolásának? Akkor sosem fogsz felnőni. Ha meg is bántódik, egy idő után úgyis hozzá fog szokni az új életformához. Az időt, amit most ráfordítasz, inkább arra szánjátok, hogy tudatosítod benne, hogy TÁRSRA, TÁRSASÁGRA van szüksége, és nem rád, mert te a gyermeke vagy, és te ezt nem tudod szolgáltatni úgy, hogy van egy családod, benne egy társsal, a férjeddel, és egy gyermekkel.
Sokszor buzdítom, hogy ezt te is meg tudnád tenni, de semmi hatása nincs.
Igen, utolsó, valahogy így érzem én is. Még 3 év van a nyugdíjjig, nem is tudom mit csinálok majd, mert én szeptembertől visszamegyek dolgozni és nehéz lesz a munka, gyerek, háztartás és az ő apróságait is megoldani egyszerre. Értsétek meg, nem a bevásárlással van gondom, vagy hogy elvigyem dokihoz, hanem azzal, hogy nem is akarja megkönnyíteni a dolgom azzal, hogy egyedül is megold ilyen apróságokat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!