Az normális, hogy a nevelőapám konyhakéssel tépkedte szét a ruháimat, és felborogatta a szekrényeket?
Megmondom, nem voltam egy szent, mert évekig vagdostam magam, hiszen anyámnak kezdettől fogva problémái voltak az idegeivel. Anyám a tévé és a magnó kábelt vagdosta széjjel, vagy az összes CD-met ripityára törte, amiért büntetésemet nem töltöttem megfelelően. Mindig fenyegetőzött az után, hogy megver, de persze soha nem merte megtenni. Szeretett leköpni a szobámban a földre, és egyszer amiatt kapta el az ideggörcs, mert a posztereket nem egyenesen ragasztottam a falra. Anyámtól a pofonokat később, tizenéves koromban kaptam amiért "nagy lett a szám", és a szemébe mondtam, hogy beteg és egoista embernek tartom.
Nevelőapám mindenkit szeretett az uralma alatt tartani, az anyámat is, anyám pedig mindig behódolt neki. Imádott például a fejemre csapni, ha elrontottam egy matekpéldát. Szerette hangoztatni, hogy mindent tud rólam, átlát rajtam, és egy alkalommal kitalálta, hogy szerinte én sátánista és náci vagyok - nem tudtam meggyőzni, hogy nem vagyok. Szeretett tárgyként bánni velem, megnézni a fogsoromat az ajkaimat felpeckelve az ujjával és egyebek. Szerette direkt módon, gyűröttre összetaposni a posztereimet csak mert épp letettem azokat a padlóra. Aztán egyszer volt egy húzása, amit soha nem felejtek el. Természetesen már azelőtt is láttam a nevelőapámat is idegbetegen, és halottam üvöltözni, de ennél a pontnál számomra elmebeteggé változott. Amikor meglátta az összevágott karomat többször egymás után adott néhány pofont, úgy hogy a földrerogytam illetve pont az anyám ölébe pottyantam (anyám eközben meredten ült, semmit nem tett vagy mondott, hozzám sem ért), nagyon megalázó volt, ahogy meg akar verni nevelőm és eközben anyám térdein pihen a fejem, a nadrágom letolva, miközben anyám egy ujját sem mozdítja... Nevelőapám megcibálta a hajamat, úgy mint azelőtt, de most előrántott egy konyhakést és széttépdeste vele a ruháimat és a nyakláncot kitépte a nyakamból. Olyan üvöltést adott ki, amit én állattól sem várnék, nem hogy embertől. Valószínűleg megszállta a sátán, filmekben szoktak a szörnyek ilyen torokhangon üvölteni, miközben szekrényeket borogatnak föl.
A múlt idő, kedves, utalhat tegnapra is. Nem? De akár a ma estére is, ha már nem tépkedi a ruháidat. Ráadásul, senki nem következtet arra, hogy ez évekkel ezelőtt történt, ha ma valamiért feltetted a kérdést. Így maximálisan egyet kell értenem az első hozzászólóval. A válasz: nem normális. Ennyi. De mégis miért tetted fel ma este ezt a kérdést? Mire vagy kíváncsi? Mit szeretnél tenni?
Továbbá szakadt göncöknek ahhoz az irányzathoz van köze, aminek a követői előszeretettel vagdossák magukat többnyire önsajnálatból.
Azért tettem fel ma ezt a kérdést mert érzem. Érzem. Ennyi.
Egyébként nem tudom mit akartok, én bár a részese voltam a történéseknek, hiszen láttam, ott voltam, az igazi elszenvedő mégis más valaki volt, akiről itt most nem tehetek említést.
A szakadt göncös dolgot pedig nem értem. Senki se vágja fel a karját csak mert szakadt a ruhája.
Én a láncot amit a nadrágomon hordtam titkoltam, betettem a táskámba és a buszmegállóban tettem fel. 7 éves korom óta ilyen vagyok. Anya is hordott láncot a nadrágján, de az más volt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!