Jogos a sértettségem, vagy jópofát kéne ehhez vágnom?
23 éves vagyok, idén diplomázok, már kaptam egy állásajánlatot is. Révén, hogy a gyerekek kirepültek, apu kijelentette, válni szeretne.
3 évvel ezelőtt kiborult a bili, hogy apu csalja anyut. Akkor ígért fűt fát, anyu próbált bízni benne és tényleg MINDENT megtett azért, hogy megmentse a házasságukat. Hetekig csak bőgött, hiszen végtelenül hitt apuban, bízott benne, én álltam mellette, én biztattam, én próbáltam kirángatni a gödörből és elterelni a figyelmét.
Apu persze elhitette mindenkivel, hogy már nincs a nő. Én végig gyanakodtam, mondhatni éreztem, de nem gondoltam, hogy tényleg annyira gerinctelen, hogy mindezek ellenére is folytatja a hátunk mögött. Nem csak anyut verte át, hanem minket, "gyerekeket" is.
Apu pár hete el is költözött. Ez azért így elég nagy pofon volt nekem is államvizsga előtt, nem csak anyunak. Most kitalálta, hogy ha levizsgáztam menjek el velük megünnepelni. A belem is kifordul már csak a gondolattól is. Apámhoz sincs kedvem, nem hogy ehhez a nőhöz, aki képes volt két család életét is tönkretenni... Ki érdemli ezt 30 év házasság után?? Kettőn áll a vásár, mindkettejük viselkedését elfogadhatatlannak tartom, de nő révén bennem van annyi empátia, hogy nem okozok más nőnek ekkora fájdalmat.
Az elmondottak alapján, egy önző, hisztis nőszemély, akihez nem akarom hogy közöm legyen. Nem akarom megismerni és nem akarok bájcsevegni sem vele. Úgyérzem a közeljövőben nem is fogok nyitni felé, félek hogy nem tudnék uralkodni magamon és csak a cinizmus beszélne belőlem minden mondatnál...
Most ilyenkor mivan? Tényleg csöndben kéne ülnie egy "gyereknek" válásnál, befogni a száját, magában tartani a véleményét és elfogadni a "felnőttek" döntését?
Próbáljak jófej lenni vele? Avagy kerüljem őket?
Nem tudom hogyan kellene viselkednem, olyan vívódás van bennem.
válasza: válasza:
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Lehet, hogy egy válás két emberen múlik, de amikor a saját édesanyám fekszik zokogva az ölemben és sírja el nekem, hogy miért nem mondta anno, hogy baj van, miért rögtön más karjaiban kell keresni a boldogságot... aztán hogy most kiegészítsem, miért kell hazudni és erőlködést színlelni, amikor egy percre sem jutott eszébe apámnak, hogy elfelejtse ezt a nőt, akkor azért baromira összeszorul a szívem és nem tudom megérteni aput.
Nem gondolom, hogy ne lett volna erre más megoldás, vagy ha tényleg baj volt, akkor előbb közölje, váljon el és utána keressen más nőt. Szerintem bármi is a probléma, az nem megoldás, hogy évekig csalja valaki a másikat és rezzenéstelen arccal a képébe hazudik.
Az meg hogy itt hagyott minket, egészségére, de ne akarja a boldogságát azonnal a képembe dörgölni, mert baromira nem vagyok rá kíváncsi.
Lehet most jó időre lazul a kapcsolatunk apuval, elvesztegetett idő lesz, de nem lennék képes vele hétköznapi dolgokról bájcsevegni, amikor ilyen érzések vannak bennem. A nőről meg ne is beszéljünk...
válasza:Kérdező:
Az édesanyádnak közel 30 éve volt arra, hogy boldoggá tegyen egy embert.Harminc. Ahhoz hogy ennyi idő után valaki lépjen(akár férfi/akár nő) ott olyan mély dolgok lehettek, amikről egy értelmes ember nem beszél a gyerekének, akár hány éves. Örülj neki, hogy voltak annyira emberek, hogy felneveljenek téged, hogy családba nőhettél fel.Sok ember összetette volna a kezét ezért. Most viszont, a felnőtt ember, elfogja kezdeni az életét, akár tetszik neked, akár nem. Nem hiszem, hogy ha 23 évig felnevelt, ne tudj elgondolkodni azon, hogy egy sirás miatt megkéne azt az ember tagadnod, aki téged a voilágon a legjobban szeretett minden és mindenkinél jobban. De belekényszeriteni egy már alapból boldogtalan kapcsolatba, csak azért mert valaki sir, az unfair.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!