Azt hogy ordít, és üvöltözik valaki a családjával azt miért nem evszi senki komolyan?

Apám mindig ivott, ha meló után hazajött, és amúgy is ideges volt a munkahely miatt(amiről sem én, sem anyám semmit nem tehettünk) de ha ivott, még idegesebb lett, pedig azt akarta, hogy majd megnyugtatja az alkohol, és elalszik. De sosem ez történt...

A személyisége az olyan, hogy mindenbe beleszól. mindenhez van köze, Ő mindenről tudjon, és mondjn rá valamit.

Na ha ivott, mindig ordított, és üvöltözött, velem meg főleg anyámmal, de ugye én voltam az oka, mert ha valamiért elkezdett ordítani velem, és megmondtam, hogy "nem én tehetek róla!" akkor oda fordult anyámhoz, hogy "látod ezt?! Visszaszól a gyereked! Az apjának! Hogy neveled ezt a gyereket!? Felesel!? Ha te nem neveled meg, majd Én megnevelem!"

És anyám emiatt a mindennapos idegeskedés, meg ordibálás miatt, minden másnap sírt...

És ezért rohadtul gyülölöm az apám!

És amikor valaki megkérdi, hogy mi van apáddal, nem tartod vele a kapcsolatot? Miért?

Akkor elmondom neki azt, hogy 19 évig csak sírni láttam az anyámat mosolyogni soha az apám miatt.

Akkor felteszik a kérdést: "És verte is anyádat?" Akkor mondom, hogy nem.

Erre minden ember reakciója: "Jaaaj, hát akkor nem volt olyan rossz!"

Most komolyan. Miért nem veszik ezt a dolgot komolyan?

Ezek az emberek, mint mindig kiderül, nekik normális szüleik voltak, nem volt mindennap idegeskedés, stressz, egy hangos szó sem, csak nagyon ritkán. És azt hiszik, ha nem ütik meg az embert, az nem lehet már olyan rossz.

De igazuk lenne?

Akkor mondhatjuk, hogy nincs gazdasági válság, meg szegénység, amíg az ember kitudja fizetni a doboz cigit nem?