Volt már olyan hogy a szüleid megvertek? Ha igen, miért?

Igen, vertek.

Helyesbítek: az anyám vert.

Gyerekkoromban is kaptam sok pofont, "elfenekelést", miután pedig megtanultam járni, a nappaliban, a kanapé szélén pihent a fakanál.

Tizenhat éves koromig folytatódott ez a kálvária, ordibálás minden nap volt, fenyegetőzés, lelki terror szintúgy.

Pár füles is becsúszott, hajtépés.

Tizennégy éves koromban, nyáron volt a tetőpont nálam.

Az anyám házat építtetett, apa ott segített, anyám meg csak lábatlankodott. Én otthon főztem, mosogattam, takarítottam 10 emberre ( a munkások). Egy zsalukő rácsúszott anyám egyik ujjára, zúzódott a kisujja.

Olyan ideges lett, hogy hazajőve belémkötött, (épp söpörtem) és a falhoz szorítva tépte a hajam és pofozott.

Sírni kezdtem, ekkor már ököllel ütött. Könyörögtem neki : "Anya, anyuci kérlek, könyörgök, ne bánts! ".

Leszarta. Rugdosni kezdett, és eltorzult arccal vert, ameddig meg nem unta.

A bal szemembe belekarmolt, a számból is folyt a vér, a könyökömet bevertem az elválasztófalba, néha még bekattan benne az ideg, érzem hogy lüktet a fájdalom.

Most tizenhat éves vagyok, a szüleim elváltak, az apukámnál maradtam. Az anyámmal (ha lehet így nevezni) nem beszélek, nem szólok hozzá, ha szóba kerül, a keresztnevén szólítom.

És hogy miért vert?

Sokszor töprengek rajta magam is. Rajtam adta ki a feszültséget, a felgyülemlett dühét, indulatát. És mert élvezte, ha látja a félelmemet.

És hogy hol volt az apukám ilyenkor?

Dolgozott látástól mikulásig, kemény fizikai munkát végzett, akár 10-12 órán keresztül is. Lelkileg teljesen megroppant, anyám őt sem kímélte.

Ez után az eset után alvászavarom lett, generált szorongásom van, depresszióval kezel egy pszichiáter.

De mégis... szeretem ezt a világot. Szeretem az embereket, szeretek reggel az ablakon beszűrődő napfényre kelni és szeretem az apukámat. Nekem már csak ő maradt.

A gyógyszeres kezelést elutasítottam, mondván, hogy a saját akaraterőmből fogok talpra állni. Napról napra közelebb kerülök hozzá. És egyszer sikerülni fog.

Érzem. :)

16/L, (Anika)

ja és még csak annyit ( bár tudom, regényt írtam) nem cigiztem/ittam/füveztem soha, nem beszéltem vissza nekik, illemtudó voltam, mosolygós és halomra nyertem a tanulmányi versenyeket, országosakat is . Tudod, az az igazi "mintagyerek"

Ezután méginkább: MIÉRT? :)

(Előző voltam)