Szülők! Szerintetek jogosan mérgesek rám?

Külön élünk a párommal,egy városban a szülőkkel.Mindketten 30on túl.A problémám,hogy amikor építkeztünk,a szülők nem fogadták el,hogy nem támaszkodunk mindenben rájuk,van önálló akaratunk és elképzelésünk.Persze így is sokat segítettek,amiért hálásak vagyunk,de mindig szóvá teszik,h az ő segítségük nem kell.Ez olyan szinten megy,h már nem merem mondani,ha csinálunk vmit,mert az csak úgy jó,ahogy ők mondják az általuk adott szerszámmal,és ha ők segítenek/ha vmi a párom szüleitől van,az szájhúzást kap/Állandó a becsmérlés:nem jó,túl drága,túl sötét,túl élénk.. Most mi tudnánk segíteni,de nem szólnak,h menjünk,pedig mondjuk mindig.Nem lakunk együtt,nekünk is van dolgunk,de szívesen mennénk.Nem tudom,h mikor mit csinálnak,de csak egy telefon lenne.Erre az volt a válasz, h nehogy már ők telefonáljanak,telefonáljunk mi,h kell-e segíteni..de ha beszélünk me nem mondják..Amikor meg készen vannak,akkor a fejünkhöz vágják,h még segíteni se voltunk képesek,ők meg milyen sokat tettek értünk. Tényleg olyan rosszak lennénk? Van jó megoldás?Mire jó ez,h így kikészítenek,mert csak őrlődöm.. (pl barátnőmmel találkoztam -kb félévente ha összejön-erre megkaptam,h de ráérek..) Miért mond ilyet egy szülő?