Jogosan vagyok mérges anyámra?

Apám néhány napot nálunk töltött. Róla annyit érdemes tudni, hogy hihetetlenül önzetlen, jószívű, másokra maximálisan odafigyelő ember, akár a saját rovására.

Gyerekkorom óta azt láttam, hogy munka után azonnal ment anyámnak segíteni, akár az én ellátásomban, akár a házimunkában.

Anyagilag is gáláns, a legtöbb vitám azon van vele, hogy a közös cégünkből nekem kifizetett pénzekkel "átver", saját kárára, tehát többet ad, mint járna.

Busszal ment haza, de egyszer át kell szállnia az utolsó 20 km-es szakaszon. A buszok elég hülyén járnak, kocsival 15 perc lenne, busszal 45, mert minden kidől fánál megáll és minden zsákfaluba bemegy.

Anyámmal beszéltem Skype-on, kérdeztem, hogy bemegy-e kocsival apám elé. Hát, ő nem kérte. Mondom persze, hogy nem kéri, udvarias, nem terhel másokat, de jól esne neki.

Közben anyám megjegyezte, hogy ő elfáradt, mert elment boltba (ahová mindig apám jár...) és nagy hőség van. A bolt két utcányira van tőlük.

Mondom egy okkal több, hogy bemenjen elé kocsival.

Nem, mert apám azért mondta, hogy ne menjen be, mert félti az üzemanyagot. Na, ez végképp nem igaz, egyáltalán nem ilyen.

Tehát amíg apám buszozhat haza, anyám otthon ül a gép előtt. 15 perc lenne bemenni érte a klímás kocsival, de nem, apám várjon egy órát a csatlakozásra, aztán még döcögjön a légkondi nélküli buszon 45 percet.