Jogosan kutat-e a szülő a gyermek holmijai közt?

Alapvetően nem. Megsérti a gyerek magánszféráját, nem hagyja, hogy önálló élettere legyen, állandóan kontroll alatt és kisgyerek szinten akarja tartani.

Van néha kivétel, amikor a jogosság felmerülhet: olyan esetekben, amikor ön- vagy közveszélyes szert vagy tárgyat tart magánál (pl. drog), amikor bűncselekmény közvetlen lehetősége fennáll (pl. a neten gyerekpornóra vadászik a kis pedofilja). Egyébként nem.

Az, amiről te írsz, nagyon durva agressziót jelent a szülő részéről, és teljes mértékben jogtalan. Érzelmi terrornak számít, jobb, ha tudod. Akár fel is jelenthet érte a gyereked a rendőrségen, gyermekbántalmazás címén.

Jogilag elfogadott egy bizonyos életkorig. De ezt már leírták...

Mivel az 'enyém' és 'tiéd' világában élünk, azt mondom, moralitás szempontjából nem az. Én mindig is morogtam, ha a szüleim vagy akárki más kérdezés nélkül hozzányúlt bármihez is, ami az enyém. Aki ilyet tesz, hogy átnézi a gyereke minden egyes cuccát, az szerintem a bizalom és a tisztelet teljes hiányát mutatja...

Jogos-e?

Nézd, erre nincs tiltó jogszabály, úgyhogy nem tesz törvénybe ütközőt, ha kutat.

Viszont erkölcsileg eléggé kifogásolható, ha kutakodik.

Én gyűlöltem ezt, anyám is nagy "kutakodó" volt, belenyúlkált a táskánkba, fiókunkba, zsebeinkbe, pénztárcánkba, simán elolvasta, felbontotta a leveleinket, mondván: ő a szülő, mindenről tudnia kell, és joga is van hozzá.

Elolvasta a naplónkat, a levelezéseinket, feljegyzéseinket, gátlástalanul.

Nem adtunk rá okot, sem én, sem nővérem, mindketten jó gyerekek voltunk, és nagyon normális tinédzserek, nem ittunk, nem dohányoztunk, drogról még nem is álmodtunk, miért tette hát...?

Megmondom: a zsarnok természete miatt, hogy mindent, mindent kontrollálni akart az életünkben, nem vehettünk jóformán levegőt se az engedélye nélkül, jó persze ez nem igaz, de meg kellett kérdezni, hogy ehetek-e, süthetek-e egy palacsintát, készíthetek-e egy teát, átöltözhetek-e, felvehetem-e, elmehetek-e most fürödni...mindent.

Anyám egy zsarnok, egy igazi uralkodó, zsarnokoskodó, érzelmi terrorista.

Az egész kutakodásával annyit ért el, hogy sem testvérem, sem én nem járunk haza, csak 2-3 havonta fél napra, nem is mondunk el neki semmit, és mind a ketten idegrohamot tudunk kapni attól, ha bárki is zsarnokoskodni próbál rajtunk.

A mai napig bennem van a düh, ha anyámra gondolok, és, ha látok egy hasonlóan zsarnok embert, olyan ideg fog el, hogy úgy érzem, agyon tudnám verni.

Úgyhogy ez a "kutatás" jogszabályba nem ütközik ugyan, de erkölcsileg igenis megkérdőjelezhető, és nagyon mély nyomokat tud hagyni.

Erre nincs jog, sem törvény. Mert van egy nagy igazság: Ahol szeretet van, ott nem kell törvény.

Én nem kutatnék a gyermekem holmijában, meg meg kell tanulnia a gyereknek, hogy neki van magánszférája, lehetnek titkai, ő egy külön személy. Ezt meg kell tanulnia. Viszont, ha gond van, akkor azt a szülőnek szeretettel meg kell beszélni a gyerekkel. Ha kicsi kortól mindent megbeszélnek, de tényleg megbeszélés, nem úgy, hogy anyuka megmondja és kész, szóval, ha tényleg jók egymáshoz, akkor nincsenek elrejtett titkok, meg n"ne nyúlj a cuccomhoz". Ha nincs ilyen viszony, akkor kár a gőzér.