Gyerek korotokban meg tudtátok beszélni a szüleitekkel a problémáitokat?

#10 a gyereknek igen, olyan problémái is vannak, amiket felsoroltál. Meg amiket a #12 felsorolt. Plusz a tieidnek lehet, az is ezeken felül, hogy "anya nem ért meg".

Őneki ezek a meghatározó, teljesen valós problémák, neked meg más. Mindenkinek a sajátja a legnagyobb, a gyereknek is.

#14 neked nem probléma, mert te felnőtt vagy. Neki meg az a nem probléma, hogy fsz volt a főnököd, mert ő még gyerek.

Nem baj ha nem érted, csak akkor ne lepődj meg, ha a gyerekeddel nem fogsz tudni bizalmi kapcsolatot kialkítani felnőttként se.

Nem, leszarta. Zaklattak a suliban, amire csak annyit mondott anyám hogy hagyjam rájuk.

Csak szarabb lett.. Egyszer suli után megtámadtak, akkor bementem a rendőrségre. Ott komolyan vettek, másnap az igazgatóval is beszéltek, de anyám csak leszidott hogy mi a francnak jelentettem őket, mit akarom én őket bíróságra rángatni, csak kiröhög a világ.

Végül hagytam a dolgot mert nem állt mellettem senki, kaptam igazgatói figyelmeztetést, jobban zaklattak, és öngyilkossági kísérletem is volt.

Anyám nem akart átiratni másik suliba..."ott miből gondolod hogy jobb lenne?" " ott tudnál alkalmazkodni?"

Jah, én voltam a szar. Amúgy ami miatt zaklattak; csendes voltam. Anyám diszkózott és rámászott az osztálytársaim rokonaira/haverjaira a diszkóban akik vagy 20 évvel fiatalabbak voltak nála. Büdös r1banc miatt volt elcseszve az egész gyerekkorom.

Hogy halna meg valami nemi betegségben, azt kívánom neki.