Nektek milyen problemaitok vannak csaladon belul mostanaban?

7 éve együtt lakunk anyósékkal. Ők a földszinten, mi a tetőtérben. Úgyhogy immár 7 éve ez a problémánk. Tulajdonképpen még a férjemnek is elege van belőlük. Mindenbe beleszólnak, sértődékenyek, sokat veszekszenek egymással, állandóan rosszkedvűek. Sajnos nincs lehetőségünk elköltözni, ezt nagyon elcsesztük, férjem feketén dolgozik, és én is úgy dolgoztam két évig egy helyen, ahol végre annyi idő után bejelentettek, erre kiderült, hogy terhes vagyok. Most itthon vagyok a lassan 1 éves babámmal, férjem dolgozik látástól-vakulásig, hogy meglegyen minden. Átlagosan élünk, szerencsére meg tudunk venni mindent, amire szükségünk van, de nyaralásra, étteremre stb. nem igazán telik. Egy albérletre meg házra pláne nem. A gyerekkel egész nap egyedül vagyok, ha lemegyek anyósékhoz, hogy kicsit lepasszoljam akkor hirtelen egyikük sem ér rá, mert ezer a dolguk. Nyugdíjasok. Nem azt mondom, hogy ezért nincs dolguk, de pl. mindketten minden délután alszanak 2-3 órát. Sokszor rajta kaptam már anyóst, hogy a konyhában szöszmötölt, gondoltam lenézünk, de mire leértünk (kb. fél perc), addigra a kanapén ,,aludt'' nagyon mélyen. Elegem van és boldogtalan vagyok itt. A férjemnek van az előző házasságából egy fia, aki itt lakik a városban ahol mi az anyukájával, ezért őt kirobbantani sem lehet innen, hallani sem akar a költözésről, csak városon belül, ami kb. sosem fog összejönni, mert itt 20 milliótól kezdődik egy ház.

Húú, azt hiszem abbahagyom, mert reggelig írnám.

Azért szerencsésnek mondom magam, ezek legyenek a legnagyobb problémaim. Van egy szerető férjem, egészséges, gyönyörű gyerekem, csodálatos, összetartó szüleim, testvérem, rokonaim. És ez a legfontosabb.

Jól esett ezt kiírni magamból, köszönöm a kérdést.

Nem egy eget verő, szerintem bárki cserélne velünk.

Jelenleg két problémánk van:

- Szeretnénk végre a fürdőt és a wc-t teljesen felújítani, mert úgy áll, ahogy megvettük 3 éve a lakást. A fürdőn pedig a panel megépítése óta semmi nem volt kicserélve. Szóval, igen csak ráférne már egy felújítás, ami nem kevés pénz.

Emellett a szobaajtókat szeretném végre lecseréltetni. Nem egyszerre, csak ami fontosabb (fürdő, wc, gyerek szobák)

- Az autónk nem mindig indul. Problémás a önindító (bendix). Van, hogy be kell kicsit tolni, de akkor egyből beindul.

Egyedül meg igen csak nehéz néha.

Bár, ha esetleg ránk szakadna a bank, akkor inkább új autót vennék a mostani helyett (14 éves).

Az első talán a pénztelenség. Bár ez a probléma megoldódni látszik, ugyanis végre én is hozzá tudok adni a családi kasszához.

A másik gond, és talán ez a súlyosabb, hogy édesanyám férje egy idegroncs. Mindenen pillanatok alatt felkapja a vizet, ilyenkor mindenkit kioszt, megbánt, de legfőképpen édesanyámat. Sőt, őt van, hogy leköpi, lökdösi, satöbbi. Utálok itthon lenni, de sajnos a költözés egyenlőre megoldhatatlan. De remélem (és ezen is leszek), hogy mielőbb kikerülhessünk ebből a szituációból. 21/L

Az elmúlt hetekben derült ki, hogy az apósomnak tüdő és áttétes májrákja van. Csodálatos, jószívű ember, szuper édesapa és még annál is szuperebb nagypapa.

Teljes sokkban, kétségbeesésben vagyunk, anyós megzuhanva, a sógorom, férjem szintén.

Fogalmunk sincs, mit mondjunk a nagyobbik gyereknek, mi a baja a papának, miért nem tud vele még sétálni sem menni. Tervezgeti a gyerek a nyaralást a papáéknál és én csak annyit tudok neki mondani, messze van még a nyár...

A férjemet állandóan külföldre küldik, egy napot ott, kettőt itthon, kettőt ott, visszamondták a szabiját, ő szeretne velünk lenni, én rettenetesen féltem a sok száz kilométeres vezetésektől. Mindenki feszült, ideges, kimerült.

Mi a te bajod?

nekem most jelenleg a férjem az összes problémám forrása :D

egyik, hogy most nála is szezon van és nálam is. ő reggel elmegy (elviszi a gyereket) és elméletileg 9 körül jönne, de állítása szerint a gyerek már úgyis alszik, szóval nem kell sietnie... ezért a munkatársakkal még söröznek egyet, dumcsiznak, tegnap 11kor, hétfőn éjfélkor jött haza. eszik, fürdik, alszik. ott hagyja a tányért, a szennyest, reggel úgy hagyja az ágyat, stb.

én is megyek reggel, ebédidőbe kirohanok közértbe, sokszor már nincs időm ebédelni de a gyereknek kell vacsi ugye. munka után rohanok az oviba, onnan játszótér, majd hazajövünk és a lakás romokban, takarítok, főzök, fél kézzel játszok, fürdetek... aztán lefekszik a gyerek és állok neki dolgozni, mert szezon van, mivel nem maradok bent, haza kell hoznom még 2-3 órás melót. szóval rosszul esik, hogy a férjem ilyenkor nem segít hanem szarik mindenre. értem, hogy hulla fáradt, de akkor ne dumcsizzon éjjel, nem?

(egyébként ha normál időben végez akkor nem haverozik, sőt ő takarít ki mire hazajövünk a gyerekkel)

másik, hogy 2 éve költöztünk és még nem fejezte be! nincs kész a mennyezet, mindenhonnan vezetékek lógnak, fele annyi csillár van mint "kéne", mindent hosszabbítóval old meg, igazából még sok minden nincs is a helyén ami az ő dolga lenne :/

ami nem probléma, hanem helyzet az meg az, hogy semmi segítségem. olvasom, hogy anyósod... ilyenkor olyan irigy tudok lenne (jó értelemben!), nekem már sajnos nincs :(

ez meg a legnagyobb fájdalmam, hogy nincs a gyerekemnek nagyszülős programja, mindig csak én megyek érte az oviba, hétvégén 1 órára nem tudjuk "elpasszolni" :)

az az igazság, hogy fáradt vagyok, szerintem azért vannak ezek amiket írtam :D

Kedves 6-os! 1-es vagyok. Sajnálom, hogy nincs segítséged. Igazából mint írtam, én sem vagyok kisegítve anyósommal. Sőt! Szinte már gyomorgörccsel megyek le minden nap, hogy vajon épp mi a problémája, min van megsértődve. Arról nem is álmodok, hogy ,,lepasszoljam'' kicsit a babám. Múltkor sértődötten közölte, hogy én nem engedem neki, hogy elvigye sétálni a gyereket. Mondom meg se kérdezte soha, pedig néha nagyon tudnék neki örülni, ha lenne 1-2 csendes órám. Azt mondja ő inkább meg se kérdezi, mert én úgyse engedem. (???) Őszintén mondom, nem adtam rá okot, hogy ezt gondolja. Akkor megbeszéltük, hogy jöjjön fel, hogy ő most ráér, már viheti is. Örült neki nagyon. Ez valamikor a télen volt...azóta sem ért ide. Próbáltam azóta is célozgatni, mikor láttam, hogy ráér, indultunk sétálni, mondogattam, hogy fáradt vagyok, nem aludtunk az éjjel, nincs kedvem sétálni...hát nem vette a célzást. Ez csak egy példa a sok közül. Tudod, ennél sokkal jobb lenne, ha messzebb lakna. Nekem így nem segítség, hanem csak idegesít állandóan.

Minden jót neked és kívánom, hogy megoldódjanak a gondjaid!

6os vagyok :) kedves 1es, az is nagyon vacak lehet, egyszerűen nem értem az ilyen nagyszülőket, pláne, hogy még "fel se kell öltöznie" az unokázáshoz és semmi... talán majd ha sikerül elköltöznötök, rájön mit veszített. mondjuk az, hogy még ő van megsértődve... pfff

nekem tündéri anyósom volt, kirándulni elvitte még az unokáját mielőtt meghalt, pedig akkor már nagyon beteg volt, menni alig bírt, csak hogy a gyerekem erre emlékezzen majd... :(

neked is kívánok egy olyan anyóst mint amit én kaptam, csak sokkal hosszabb időre :)

Nálunk most a gyermekvállalás kérdése a legnagyobb gond. A párom szenvedélyesen szereti a munkáját, ami tulajdonképpen azzal jár,hogy 1 hónapban minimum 2-3 hetet külföldön tölt. Utána menni nem tudok,mert mindig más országban tölt.

Ez eddig nem volt gond,mert úgy volt,hogy ez már csak átmeneti. De most előállt azzal,h neki ez fontos de azért gyereket is szeretne. Szerintem viszont ennyi távollét mellett nem kell gyereket vállalni, hiszen semmi ideje nem lenne rá, a gyerek nem is ismerné őt, arról nem is beszélve,hogy minden feladat rám hárulna, még csak nagyszülői segítség se lenne. Szerinte ez működhet, hisz mások is élnek így, szerintem viszont így nem érdemes családot alapítani. Pedig nagyon vágynék saját gyermekre, de nem minden áron... :(