Hogy viselitek/viseltétek hogy a szüleiteknek lehetetlen megfelelni?

Mindkét szülőm magasra teszi a lécet, de apámat egyszerűen nem lehet már kibírni. Az, hogy kitűnő tanuló vagyok, jeleskedem a sportban és hangszeren játszom, az abszolút elvárható minimum neki. Ha elérek valamit a kitűzött céljaiból, mindig van valaki, akihez tud hasonlítani, hogy jaj az mennyivel jobban csinálja. 16 évesen lett felsőfokú nyelvvizsgám, örültem, mint majom a farkának, jaj hát a szomszéd kissrácnak ennyi idősen már 2 van. Megnyertem a megyei döntőt sportban, hát a haverjának a gyereke országosat nyert ennyi idősen, nem megyeit. A Julika ezt csinálja jobban, mint én, a Pistike abban jobb nálam. Egyszerűen minden rossz amit csinálok, mindenbe beleköt, semmi nem elég. Anyàm nem mer szólni, mindig azt mondja hogy csak jót akarnak azért hajtanak ennyire. Szerintem ez már rég nem erről szól. Apával beszélni se lehet, egyszerűen nem tud kommunikálni, csak ordítani és megsértődni. Mindig hasonló volt a helyzet, de ahogy idősödöm egyre rosszabb. Hogy lehet ezt elviselni? Egyszerűen nem tudom mit tehetnék még? Csak abban bízom, hogy jobb lesz ha egyetemista leszek és kevesebbet leszek otthon.