Az tényleg igaz,hogy egy férfi annyira szereti a gyerekét mint a gyereke anyját ?

Az egyik haverom is addig szerette a gyerekét, amíg együtt volt az akkori párjával. (Nem voltak házasok és nem is akart soha gyereket a srác)

Most két három havonta egyszer átmegy hozzá a gyerek, aki beül a szobájába és kb null kontakt van közöttük. Inkább olyan, mintha csak muszájból találkoznának...

18-as, apám pl annyira szeret, hogy közölte velem, rhadtul bánja, amiért lánynak születtem - megjegyzem, amint betöltöttem a 18-at, csináljak, amit akarok, őt nem érdeklem többé, végre nem kell fizetnie utánam, mert dolgozhatok.

Ja, tényleg szeretett. Wait... :D

Én azzal kezdeném, hogy a "szeretet" körüli misztifikációt tisztázzuk. Mit jelent az a gyakorlatban?

Gyakorlat alatt nem csak azt értem, hogy mennyi idő, energiát, figyelmet fordítanak egymásra az érintett felek hanem ezek valós eredményét a lelki egészséget is. Nem csak azt, hogy az önnálló életbe lépve a kezdő csomagjában mennyi káros komplexus, közösségbe illeszkedési zavar, szorongás stb van, hanem hogy egész élete során miből tud meríteni ezek leküzsésére.

A különbség a felnőttek közti és gyermek-szülő szeretetben a tiszta személyes érdeknélküliség.

Ez nem az anya kizárólagos sajátja. Sőt ismerek anyát, akik ránézésre személyes sértésként éli meg azt a terhet - testi-, idő- és eneregia áldozatot -, amit a gyermekvállalás és a nevelés jelent. Testi következmények szempontjából a férfiakon kisebb a teher, így eleve kevésébé "sérülnek személyes érdekeik".

Így vagy úgy, az egész gyermekvállalás lényege pont a valódi önzetlen szeretet megismerése, megélése. Az élet alapvető leckéjének gyakorlati elsajátítása.

Vallom, hogy az élet kihívásainak teljesítéséhez mindenki, mindig megkapja a megfelelő eszközöket és erőt. Csak a motivációt kell megtalálni, hogy ne a könyebb utat válasszuk.

Persze nekünk szülőknek különböző csomagjaink vannak, amit gyerekkoruktól cipelünk magukkal. Van akinek természetes az önérdek hátrasorolása, van aki épp ellenkezőleg, saját gyermekkori "sérelmeit" éli ki saját gyermeke rovására. Ez a tudatosságon és az arra való törekvésen múlik, ami független attól, hogy anya- vagy apaként kapjuk a leckét.

A "gyermek" lecke valójában pont a legjobb helyzet a tudatos "problémamegoldás" kikényszerítésére. A személyes tudatosság fejlesztésére. A valódi személyes "érdek" felismerésére és elkülönítésére az önző, tudattalan vágyaktól.

#28

Zebfilozófus?

Ha nem vetted volna észre, pont arról ír, hogy mi a gyakorlati jelentősége az életesemények gyakorlásának.

Kijelentésed nagyszerű példája a tudatlanságra hajlásnak. Lehet neked is súlyos csomagjaid vannak. Itt a lehetőség, hogy elkezd feldolgozni azokat, hogy ne cipeld értelmetlenül életed végéig.