Helyre hozható még fiammal a kapcsolat?

Ne 15 év után akard megnevelni. Eddig kellett volna foglalkozni vele. Nem még a fejéhez vágni, hogy kár volt megszülni.

Ha ez a kérdés igaz, köttesd el magad.

Lehet, hogy azt érzed, hogy most nem rontott a kapcsolatotokon, de hosszú távon erre sajnos nagy az esély. Valószínűleg mindig emlékezni fog, mert ezek nagyon súlyos szavak. Ezért, mindenképp próbálj meg bocsánatot kérni tőle, továbbra is, egyszer csak összejön :) Annyira nem fontos egy tanulmányi eredmény sem, hogy megutáljon téged. Ha látja hogy képes vagy alább venni és belátni a hibádat az a gyereked szemében sohasem gyengeség. Amit kimondtál rá, lehet, hogy igaznak érezted, de most hogy itt írtál arról tettél bizonyságot, hogy igenis fontos számodra a fiad és nem csak egy nyűg a nyakadon. Én úgy érzem, hogy inkább az a fő probléma, hogy rajtad valamiért nagyon nagy stressz van, és emiatt könnyen ideges lettél rá. A fiúknál teljesen normális a leírt viselkedés, ezért inkább ösztönzésre, motiválásra van szüksége ahhoz hogy a tanulmányokban javulás állhasson be. Nem vagy egy rossz ember és nem gyűlölöd a fiadat, ez egyértelmű abból, hogy itt keresed a megoldást.

Gondolom a férjed távolléte ingerel és hiányzik mellőled, szerintem ez teljesen jogos. A frusztrációdat teljesen meg lehet érteni. Végül, így ismeretlenben, tanácsolom, hogy keresd a hitet, imádkozz, Istennel való közösségre találj, olvass Jézus Krisztusról és arról, hogy a megváltó munkája milyen nagy változást hozott és hozhat be az életedbe, ha ebben hiszel és elkezded Őt keresni. Legjobbakat, sok sikert kívánok!

Anyukám sokszor a fejemhez vágta ezt gyerekkoromban.

Felnőttként eltávolodtam tőle, jártam pszichológushoz is, ahol elég sok elnyomott sérelem, többek között ez is feljött.

Amúgy egész életemben kerestem az idősebb nők elismerést, szeretetét és dicséretét. Arra vágytam, hogy azt mondják "büszkék" rám, hamár anyám nem volt.

Nő vagyok, mielőtt vki szexuális tartalmat képzelne hozzá...

Ezzel az őszinteségi rohamoddal a tekintélyed még jobban a béka segge alá tetted. Szülőként egyik legfontosabb dolog a tekintély, azt pedig pici korától kezdve kell magadra építened.

Kérdésedre válaszolva, helyrehozható a kapcsolat, persze.

Ha nem akar tanulni, felesleges erőltetni, fenyegetni. Neki sajnos ezt a rossz (vagy lehet nem rossz) utat kell végig járnia hogy nem tanul. Rá fog jönni idővel hogy szar dolog hülyének maradni. Most, parancsszóra nem fogja megérteni, mert egy mindent jobban tudó kamasz még.

Neked az a dolgot szülőként már hogy ott legyél neki, nem az hogy baszogasd, már késő nevelni.

Békességben élj vele, szeresd a gyereket mégha hülye is akar maradni és szarik a tanulásra. Semmi értelme basztatni emiatt, nem hatásos, az élet majd megneveli…

"egy nyűg vagy a nyakamon. soha nem akartalak nem is értem minek szültelek meg. ez tényleg csak magától kijött belőlem"

Elsősorban magaddal legyél őszinte. Tudod, azért mert a fiad, még nem kell szeretned. Mindenki azt hiszi, hogy azért mert az ő vére, akkor már hasonló lesz hozzád, aztán majd kedvelitek egymást. Hát nem! Gyakran dobja azt a gép, hogy teljesen különbözőek lesztek és gyűlölitek egymást. Szabadon megteheted. Arra se vagy köteles, hogy 18 év felett eltartsd. Ha meg rossz tanuló, eszetlen hülye és nem fog tudni megélni? Hát így járt. Utcaseprők is kellenek.

Az meg hogy ilyen szöveg kibukott belőled, az csak a felindulásból adódó őszinteség. Bizonyára van alapja. Ne_hazudj_magadnak!

Te mit tartasz a fiad majdani felnőtt életében a legfontosabbnak?

Nem csak a tanulás van. Ha pl. dolgos, őszinte stb. Az ér annyit mint a kilencedikes tanulás. A fiúk tizenegyedikben kezdenek tanulni, ha egyáltalán.

Akar szakmát? Vagy sulit váltani? A jövőjére koncentrálj, ha 15 évesen a hülye kamasz állapotban van egy fiú, az a teljesen normális. Egy- két év, és sokat tisztul.

Légy türelemmel, és azt hallgasd meg, amit elmond, ne azt erőltesd, amit szerinted kérdezned kell.

Üdv a klubban! Túlélhető.