Lassan nincs magánéletem...mit tegyek?

23 éves egyetemista lány vagyok. Párkapcsolatban élek már 2,5 éve egy nálam egy évvel fiatalabb fiúval. Szeretnénk összeköltözni egyelőre albérletbe, én még a szüleimmel élek. Anyukám egyáltalán nem szereti a páromat, mert a párom többször megmondta neki, hogy nem normális az, hogy akárhányszor el akarok menni hozzá vagy a barátnőimmel valahova, balhét csinál és még mindig kb engedélyt kell kérnem, hogy eljöjjek itthonról. Ezen felháborodott és azóta állandóan fúrja a páromat. A párom dolgozik, jelenleg targoncakezelő. Nyáron végzek az egyetemmel, el is tudnék már helyezkedni valahol, egyébként most is dolgozom, de nem a leendő szakmámban. Szeretnénk majd összeköltözni, azonban anyukám ezt borzalmasan ellenzi, mivel úgy gondolja, hogy nem stabil a párom állása és "ez nem végzettség". Lényegében enélkül sem kedveli őt, mindig megjegyzéseket tesz rá. Érzelmileg zsarol, hogy ő nem egyezik bele abba, hogy én innen elmenjek, amíg nem lesz egy normális végzettsége a páromnak, mert "ez nem az" és nem is fogadja el azt sem, ha összeházasodunk, amíg nem lesz "normális végzettsége". Egyébként a párom a későbbiekben tervez még további szakmákat elvégezni. Szerinte évekbe telik még egy másik szakmát kitanulni vagy diplomát szerezni és addig én innen nem mehetek el, mert felelőtlenség. Minden döntésünket megkérdőjelezi, kb azt akarná, hogy a szomszédba költözzek. Hogy tudnék magamért kiállni, hogy ne romoljon meg a kapcsolatunk ennél jobban? Nem szeretném, hogy ennyire beleszóljon a magánéletembe, mert ha rajta múlik, én szakítok a párommal és kb 40 évesen is itt élek majd, mert senki nem elég jó neki, max, akit ő kinéz és sokat keres. Nagyon bántó megjegyzéseket tesz és mivel szeretem őt, nagyon nehéz ezeket nem hallani.