Màs is van úgy hogy nem tud beszélgetni a szüleivel?

Ugyanez, nekem csak egy anyám van, de vele sem lehet beszélni érzelmekről. Mindig elodázza hogy azok pici dolgok, meg gondolkodjak racionálisan. Semmit nem tesz hozzá érzelmileg, nem hogy segít építeni hanem lerombolja az önértékelésem. Nem hogy bíztatna, hanem lehord. :( megértelek

Ugyanez van nekem is anyámmal, mintha nem egy nyelvet beszélnénk. Én lelkisebb vagyok, ő pedig mindent félvállról vesz és mindenre "eh" a válasza. Ebben nőttem fel, és már egészen kicsi lányként igényem volt arra, hogy igazán mély beszélgetéseink legyenek. De sosem voltak. Már megszoktam. Szerencsére azért van a férjem és vannak a barátaim, hogy néha gyengéd emberi szavakat is halljak, necsak a panaszkodást és a szemellenzős egyenvéleményeket. A lányommal (5) már most próbálom az ő szintjén kiépíteni a jó kapcsolatomat, igyekszem az igényeire megfelelően válaszolni. Az anyám már sosem fog megváltozni szerintem, ő megmarad ilyennek.

Igen. Más társaságot kell keresni magunknak, ennyi.