Baj, ha a barátnőm szüleivel, rokonaival, barátaival nem tudok beszélgetni? Társaságban inkább hallgatok, mert vagy nem tudok hozzászólni, vagy más a felfogásom, és nem tetszene nekik.

A barátnőmmel jól elvagyunk, de egyrészt nem vagyok társasági lény (igyekszem, de eleve csöndes típus vagyok), másrészt az általános témákhoz sem tudok hozzászólni, pl:

-A szülei az evésről kezdtek beszélni, mit főztek, hogy stb... ami nálam a szendvicsben és a pizzarendelésben kimerül (sosem érdekelt, sosem ettem főtt ételt, nem volt rá igényem - egyszerű emberi szükséglet, amire nem szeretem az időt pazarolni).

-A rokonai a gyerekükkel nyomulnak, amihez próbálok pozitívan hozzáállni, mert szeretnék gyereket, de viszont abszolút nincs benne tapasztalatom (sose volt a közelemben kisgyerek).

-És mindenkivel közös téma a munka, amit mindenki szid, hogy havi nettó 140-300 ezret keres, miközben kidolgozza a belét, és ebből kell megélnie, meg eltartania a családját, nem tud félretenni, és mit szólok ehhez?! - Na én ekkor próbálom előadni, hogy a vállalkozásom haldoklik (miközben havi nettő 0.8-1 milliót keresek, és heti 3x6 órát dolgozok...)

Összegezve ahogy rám néznek, látszik, hogy valamiféle értelmi fogyatékos lúzernek néznek... ciki, de nem tudok mit tenni.

Másnál ez hogy van? Illetve hasonló esetben ez kihat a kapcsolatra?

31/F (barátnőm 27)