Titeket anno milyen nevelési stílusban neveltek fel?

Anyu az a végtelenül korlátozó fajta volt, apu úgy volt, tapasztaljunk meg mindent, amit csak akarunk, ő ott van melletünk, ha baj lenne.

Mivel teljesen más nézeteik voltak emiatt, így sokat vitáztak a nevelésünkön, de mi ezt nem éreztük soha, megoldották négyszemközt. Nem veszekedtek, csak vitáztak. Bár nagyszüleim is ilyenek voltak, mama mindent megengedett (szó szerint mindent. Mikor a tetőről akartam leugrálni (alacson tető), azt is szabad volt). Papa volt az, aki korlátokat szabott. Ő nem volt olyan korlátozó, mint anyu, de a józanésznek megfelelő szabályait betartatta. Neki mai napig hálás vagyok, mert mindig vállalta a "rossz zsaru" szerepét, így egyikőnk se lett elkényeztetett kis vakarcs. Akkoriban persze nem esett jól, úgy éreztem, nem is szeret minket, mert nem enged meg mindent... De így felnőtt fejjel visszagondolva, sok hülyeségtől megóvott minket, és sokat hozzátett a nevelésünkhöz is.

Anyám egy iszonyat volt. Az hagyján hogy visszafogott és korlátozott de még meg is alázott sokszor. Gyakorlatilag soha mást nem hallottam tőle rám mint azt hogy hülye vagy, szar vagy ostoba vagy, gyenge vagy, nem tudod megcsinálni, nem érted hogy nem tudod megcsinálni?, életképtelen vagy az is maradsz majd meglátod, ugye megmondtam hogy nem fog sikerülni, nekem lesz igazam majd meglátod! Ne nyúlj (boltban)semmihez, ne csinálj semmit, minek mentél oda, miért álltál szóba vele, ne állj szóba senkivel, miért mondtad azt neki, szóba se kellett volna állnod vele stb.

Plusszban még....neki ágyba kellett volna vinnem a kávéját, meg kellett volna kérdeznem hogy mit segíthetek anyukám, a kabátját utána vinni, szatyrait, miért nem hívtam fel újévkor....és ha már semmi reakció nem volt, na akkor jött a fő produkciója, a "hogy nézel ki"???

Nem is tartom vele a kapcsolatot évek óta egyáltalán.

Apámmal sokkal jobb volt, mindent de mindent neki köszönhetek, rengeteg mindent megmutatott a világból, imádtunk gyereknek lenni vele. de ő meg olyan birka volt ugyanezt tette vele anyám mint velem. Bele is halt szegény.

A "gyereknek kuss a neve" szellemben lettem nevelve, meg "még nem tettél le semmit az asztalra", 'amíg az én kenyeremet eszed, az én házamban..."

Ez még a 80as években volt, egy életre megnyomorítottak.