Egy ilyen szülő érdemel tiszteletet?

Nekem az a meglátásom, hogy jelenleg már azért is tisztelek egy embert, ha képes magát fenntartani segítség nélkül (magas infláció, inflációt nem követő, alacsony bérek) és ha a gyerekének is biztosítani tudja a megfelelő otthont, ellátást, azért külön tisztelem.

Igen, tudom, ez normál esetben alap kellene legyen, meg azt is olvasom itt ezerszer, minek szül az, aki nem képes "mindent" megadni a gyerekének, nem a gyerek akart megszületni, stb, stb...

Én csak egyet kérdeznék:

Te mennyire vagy biztos abban, hogy a jelenlegi döntéseid biztosan jók hosszútávon és minden úgy lesz 10-20-30 év múlva is, ahogy most elképzeled, tervezed?

A saját példám alapján azt látom, hogy szinte semmi nem úgy alakult, ahogy huszonéves koromban elterveztem.

Nem terveztem, hogy lesz az életemben egy rendszerváltás, ami alapjaiban rengette meg pl. a választott a szakmámat, így jelenleg nem a tanult szakmámból élek, pedig azt hittem, olyan választottam, amire mindig szükség lesz, így meg lehet élni belőle (ruhaipar).

Nem terveztem azt sem, hogy elválok 2 gyerekkel és egyedül kell mindent megoldanom.

Nem terveztem azt sem, hogy a házvásárláskor felvett devizahitelbe bele fogok gebeni.

Azt se gondoltam huszonévesen, hogy egyszer majd vállalkozó leszek. Eddigi felnőtt életem során voltam nagyon jó helyzetben, majd nagyon lent és most megint viszonylag jó a helyzetem, ezért én nagyon örülök annak, hogy fedélt, ételt tudtam biztosítani a gyerekeimnek. Én erre akkor is büszke vagyok, ha a gyerekek ezt úgy gondolják, ez csak az alap, ezt egy szülőnek minden körümények között biztosítani kell.

Ezek lapján igen, én úgy gondolom, minden szülőnek kijár a tisztelet akár azért is, ha az alapokat biztosítani tudja a gyerekének, de az már egy teljesen más kérdés, hogyan viselkedik a gyerekével, bántalmazó-e?

A kérdésből nem derül ki, mik azok a "pitiáner" elvárások, mi a valódi konfliktus szülő és gyerek között? Lehet, valóban túlzásokba esik a szülő, de az is lehet, hogy a kérdezőnél van a hiba.

Öhm, hogyha nagyon szar, lehet elköltözni, igen. Én sem voltam kőgazdag - 20 évesen miből? - mégis képes voltam lelépni az érzelmileg abuzáló szüleimtől.

Tudod: választhatsz, inkább nem eszel hó végén 4 napon keresztül csak vajas zsemlét, vagy az év 365 napján hallgatod a csszegetést.

Akkor inkább nem eszek hó végén, max zsemlét, de a lelki békém minden másnál többet ér.