Rossz anyának érzem magamat, amiért nem tudom majd jelentős mértékben támogatni a fiamat. Tényleg ennyire általános lenne, hogy a szülők hatalmas anyagi löketet adnak az élet megkezdéséhez?

Ezt ő biztos meg fogja érteni.

Viszont vannak egyéb megoldások, amivel tudod segíteni a lakáshoz jutását, ha szeretnéd.

Ismertem pl olyan szülőket, akik több lakást, ingatlant, egyebet örököltek, és eszük ágában nem jutott a gyereküket támogatni, hogy könnyebb életük legyen.

És igen, a következő mondattal letudták ezt: "engem sem támogattak anno"

Itt látszik, mennyire szereti a szülő a gyerekét.

De az biztos, ha segíted, és neked lesz szükséged bármire, segíteni fog viszont.

Vannak itt is kedves megjegyzések, "majd ha idős leszel, úgyis egyedül maradsz, sok hálátlan gyerek van..."

Hogyne, valószínű olyan gyerektől, akire szintén tojtak a szülei.

Vannak cifrább dolgok is, amikor komoly bosszú marad csak a gyerekre....

Sokszor még azokat is megértem.

Azt kapsz, amit adsz.

Úgy látom és tapasztaltam, hogy ha nem tanulja meg fiatalon az ember, így vagy úgy, hogy csak úgy nem terem semmi a fán, sokkal érettebb lesz, az életben is képes lesz önállóan két lábon állni, és értékelni azt, amiért megdolgozott és amit kapott.

A családban pl. Azt látom, hogy olyan szinten nyomják a gyerekeket, mindent magadnak nekik, amit csak kérnek, hogy teljesen rossz irányba halad a személyiségük, kapnak valamit játszanak vele 30 percet és kész, megy a sarokba, majd a kukába, már nézik mi a következőt, amit kérni fognak.

Másik már kamaszodó, nem bírnak vele lekezeli a szüleit, pedig mindent megkap, amire szüksége lehet és azon felül, és nyomja a szüleit, hogy dolgozzanak keményebben, mert neki ez és ez az igénye.

Engem is egyedül nevelt az anyám, és igen rossz az, amikor a környezetben másképpen élnek, de nem feltétlen boldogabb az az élet vagy lesz kesőbb elörébb valaki, ha nincs meg benne az a jellem.

Testvéreimnek nem kellett 1 napot sem albérletben élniük, mivel anyám megteremtette nekik a lakhatást, és még is sokszor bántják, nekem már albérletbe kellett menni, de nem hibáztatom ezért anyámat, sokkal jobban tudom értékelni azt amim van, mint a többi testvérem.

Ezek alapján, ha lesz gyermekem, minden szükségest megfog kapni a kezdéshez, de egy idő után megkell tanulnia, hogy a saját igényeiért, ami nem az érzelmi része, ha nem az anyagi és ami túl megy a saját kereteimen, azért bizony neki kell majd tenni és küzdeni.

Ja és ezért nem vagy rossz anya, annyit adsz, amennyi tőled telik.

Az ilyen szintű nyomás ez a mai kor divatja, de közben egyre tékozlóbb és lelkileg sivárabb embereket termelnek ki, akik telefon, szülők, pénz nélkül nem képesek életben maradni tisztességesen.

Hidd el nem ez az àltalànos, egyszerűen csak ilyen peches az ember,hogy pont ilyenek vesznek körül akik tudtak venni lakást.

Gyönyörű teljesítmény, hogy egyedül felnevelted és még diplomàt is szerez .

Ha majd nem tetszik neki a tanàri pálya akkor csinál mást.

Szerintem bőven megtetted amit lehetett