Van az ismerősi körötökben olyan családok, szülők, akik jobban tették volna ha nem vállalnak gyereket?

Huh.. azért abba érdemes belegondolni, hogyha a párod apja nem vállal gyereket, akkor nem lenne párod.

Persze értem, mit szeretnél kérdezni, de ez ilyen megfogalmazásban nagyon rosszul jön ki, és nem kizárt, hogy valaki bele is fog kötni ebbe a későbbiekben.

A nárciszmus pedig egy nagyon mélyen gyökerező személyiségzavar. A nárcisztikus személy nem tehet arról, hogy az, még kisgyermekként alakul ki. Sajnálni persze nem kell a nárcisztikus illetőt, nem arról van szó, de érdemes a helyén kezelni. Gyógyítani a (grandiózus) nárcisztikust nem lehet, viszont ha van rá bármilyen mód, kerüljétek el, ne legyetek vele semmilyen kontaktban, ez a legjobb védekezés ellenük. Párkapcsolatokban szokott probléma lenni egyébként, hogy az empatikus fél törekszik arra, hogy a szeretetével meggyógyítsa a nárcisztikust, ennek a gondolatnak hatalmas ereje van, de a gyakorlatban ilyen sajnos nem létezik. Helyette a radikális elfogadásra van szükség, hogy a nárcisztikus személy rigid, a rossz mintái, a kapcsolat dinamikája megváltoztathatatlan, így a legjobb amit lehet, az a menekülés.

– bár nem a kérdésre ad választ, úgy éreztem mindenképp fontos ezt leszögezni.

A kérdésre a válasz: Nekem az (apám oldaláról féltestvér) legidősebb nővéremnek van 2 gyereke. Az egyik most töltötte be a 13-at, a másik 5 éves. Mindkettő gyereken rikít, hogy traumatizálva vannak. Nem tudom egészen pontosan mit művelnek velük a nővéremék, de az idősebbik dadog, gyakran vannak olyan elszólásai, amik aggodalomra adnak okot, a kisebbik pedig bele van nőve a telefonba, ezáltal az agyrohasztó YouTube Contentfarmok tartalmaiba.

Fizikálisan nem láttam bántalmazás nyomait, de hogy az anyjuk lelkileg terrorizálja őket, az biztos. A férj oldalával nem vagyok tisztában, de szerintem nem tud/nem vesz tudomást róla.

Azt nem mondanám, hogy jobb lett volna, ha nem vállalnak gyereket, de tény, hogy ami náluk folyik, az az egészségestől fényévekre van.

A legszomorúbb az egészben, hogy nem vagyok olyan élethelyzetben, hogy segíteni tudjak a gyerekeken, így nézhetem kvázi tétlenül. Borzalmas.

Kapásból azok az emberek (akár nők, akár férfiak), akik nem képesek békességben és szeretetben együttélni a saját párjukkal, és nem tartanak ki egymás mellett, na azoknak kapásból nem kellene gyereket csinálniuk....

Egyedül vagy új párral, kacifántos mozaikcsaládként úgysem fognak tudni normàlis, nyugalmas gyerekkorát biztosítani a gyerekeiknek..

Ja ilyen van a rokonságban....

Hja, természetesen narcisztikus az apa, a fia meg tökéletes. Tudod, olyan is van, hogy a gyerek q hibás, nem a szülő.

Amúgy igen, vannak sokan, akiknek nem kellett volna gyereket vállalniuk. De mivel előre nem tudja az ember, hogy konkrétan milyen lesz a gyerek, a gyermekneveles, így megteszik.

Pl anyámék.

Apám mindegyik gyerekét leszarta (3 nőtől 5 gyerek). "Majd akkor szólj hozzám ha 18 lettél, addig ne idegesíts". Inkább feketén dolgozott, gyerektartást nem fizetett, még csak azt se tudta hány évesek vagyunk/mikor születtünk, nem hogy felköszöntsön egyszer is..

Anyuka; ha nem dolgozott akkor bulizott. Minden héten diszkózni járt a barátnőjével. Vittek magukkal palimadarakat akik fizettek mindent, de puncit nem kaptak cserébe csak gúnyolódást. (Csodálom hogy egyszer se verték meg őket)

A bulikban az osztálytársaim ismerősei/rokonai is ott voltak, cikiztek a suliban hogy anyám a fiatal pasikra mászik rá, levakarni se lehet. Erre annyit mondott anyám, hogy örülniük kellene hogy egy tapasztalt nő is érdeklődik irántuk (túl sokat nézte az Amerikai Pitét, és Stifler anyjának hallucinálhatta magát). Ivott, cigizett, a bátyám haverjaira is mindig mászott volna rá otthon. Volt, hogy kivonszolta a karjánál fogva a bátyám a szobájából hogy takarodjon már, ne égesse le. A földön feküdt, teljesen elengedte magát mint egy hisztis gyerek és sírt, a tesóm meg húzta át a saját szobájába...

Most 60 évesen is ugyanilyen önközpontú hülye qva.

Van sok.

Pl apám is.

Apám többek között... Ja, bocs, nála az a baj, hogy én lány lettem, nem fiú :D Köszi.

Anyám sem jobb, mondjuk, ő passzív-agresszív, csenddel verős típus. Apám meg csak leszrom.

Unokanővérem alkoholista, már elvették tőle a gyerekét (apuka neveli), másik ágról unokabátyám is alkoholista, ő nem is láthatja mert agresszívra issza magát...

De pl én sem fogok gyereket szülni, mert tudom, hogy nem lennék jó anya. Ez sajnos tény, viszont nem teszek tönkre egy másik embert pusztán önzőségből.

Szerintem nekünk nem kellett volna. A férjem teljesen kifordult magából, dühkitörései vannak azóta, a gyereket nem tudja kezelni sokszor, hanem bevette a fejébe hogy direkt vele akar kicseszni az alig 2 éves.

Esküszöm előtte egy higgadt, kedves embernek ismertem 10 évig. Semmi előjele nem volt ennek. Hacsaknem az hogy mindketten toxikus családi környezetben nőttünk fel, szóval pozitív példáink nemigen vannak. Egyelőre pszichológushoz jár, valamennyit már javult a helyzet. De még párterápia is kilátásban van, mert a gyomrom nem igazán veszi be ezt a pálfordulást, pláne a gyerekemmel szemben tanusított viselkedését.