Ti tapasztaltatok-e elidegenedést, érdektelenséget a szúkebb-tágabb családi körötökben?

10 éve ezt tapasztalom :)

Nem zavar már, 1000km-re élek a párommal. Vele 100%-os a kapcsolat (érzelmileg, fizikálisan, szexuálisan), és ez a lényeg.

Huhú. Szerintem ahogy idősödünk, egyre inkább elhülyülünk és elhidegülünk egymástól. Aztán ha netán történik valami családi tragédia (haláleset), a család képes újra összeforrni.

1. Az öcsém szóba se áll velem, mert meleg vagyok. Legyen ez akkor neki probléma.

2. Anyám és az ikertestvére nemcsak testvérek voltak, hanem jó barátnők is. Még vagy 5 éve is hetente kétszer találkoztak. A nagynéném viszont rákapott a piára és azóat nem is akar találkozni senkivel. Ráadásul össze-vissza ... szexel férfiakkal. Anyám meg előhalászta az unokatestvérét, amikor annak meghalt az anyja, s ő lett a legjobb barátnője. (Ők hárman az egyező kor miatt régen nagyon sokat lógtak együtt.)

3. Ez a fránya internet csak felületes kapcsolatápolásra jó leginkább. Sokan ezen ülnek, az unokatesóim is, akikkel rengeteget játszottunk, majd buliztunk együtt, most meg rám se tojnak.

A rokoni körben nagyon is.

Egy ideig bántott a dolog, és igyekeztem helyrehozni (pl azt, amibe gyerekként csöppentem bele), de azóta rájöttem, hogy egyedül nem érdemes erőlködni, se rátukmálni magam másokra. Aki kíváncsi rám (és a családomra), az megtalál, elér, de aki nem, azt nem terhelem a jelenlétemmel.