Normális viselkedés volt ez anyám részéről?

Sziasztok.

Mostanában nem a legjobb a viszonyom a szüleimmel, felnőttként nagyon különbözöm tőlük, és már több dolgot is megkérdőjelezek amiket régen tettek.

Az egyik az, hogy mikor anyám terhes volt velem, otthagyta a munkahelyét és azóta, 30 éve otthon van, házimunkát lát el. Eleinte amíg a tesóim és én kicsik voltunk jó volt, hisz mindig kaptunk kaját mikor hazaértünk, jobban tudott ránk vigyázni ha betegek voltunk. De most belegondolva, azért mert ő otthon volt apám külföldre kényszerült munkát vállalni. Hétfőn hajnalban kelt, ült a kocsiba és ment Ausztriába, napi 12 órákat dolgozott, hogy csütörtök este utazhasson haza hozzánk. Már nekem is van párom és őszintén én nem lennék arra képes, hogy őt erre áldozzam. Félreértés ne essék, anyukám otthoni munkája az volt, hogy reggel csinált szendvicset, ebédre meleg ételt, vacsira pedig megint szendvicset, plusz mosott, mosogatott és felsöpört. De mi ezt párommal munka mellett megcsináljuk. Szóval most 30 év távlatából nem hiszem el, hogy legalább egy részmunkaidős melóval nem tudott volna besegíteni apukámnak. Oké apukám sosem csinált házimunkát, de lehet ha anyám dolgozott volna ez változott volna.

Viszont most 30 évvel később sem dolgozik anyám, ugyanúgy otthon van és a házimunkát látja el, és megsértődik ha valaki rákérdez miért nem dolgozik. Egyszerűen nem érti, hogy egészen más egy napi 8 órás melóba bejárni, mint otthon maradni és akkor ülhetsz le pihenni amikor akarsz, nem kell utazgatnod, ügyfeleknek megfelelned stb.

Sokszor home officeban vagyok, és tudom mennyivel kényelmesebb mint bejárni.

Egyszerűen csak nem értem, hogy évekig nézte ahogy apukám fáradtan hajnalban nekiindul több órát vezet, és nem fordult meg a fejében, hogy besegítsen akár egy részmunkaidős munkával is. És most is elvan azzal, hogy apukám dolgozik, ő pedig az otthoni dolgokat látja el.

Én soha nem akarnám ezt a páromnak.