Az ilyen szülőkkel jobb megszakítani egy életre a kapcsolatot?

Sajnos abba a helyzetbe kerültem, hogy elvesztettem a munkámat, és ki kell fizetnem az albérletet természetesen, csak ha kifizetem nagyon kevés pénzem marad. A szüleim azt kérdezgetik egyfolytában ki fogom tudni -e fizetni? Amire azt válaszolom, hogy igen, mert amúgy sem tudnának segíteni, ha meg segìtenének, akkor is csak felhántorgatnák majd a későbbiekben. Aki felhántorgathatna az én vagyok, mert amikor még fiatalabb voltam, és még velük laktam, mindig csak kölcsön kértek, én meg jóhiszemű gyerekként oda adtam a pénzem, annak ellenére, hogy sikerült rá beszélniük egy személyi kölcsönre is. Abban voltunk megállapodva 2 évig nem kell pénzt adnom nekik, de hát sajnos ők mindig meg voltak szorulva, és ha nem akartam adni, vagy valamit beszóltam, még nekik állt feljebb és mindennek el voltam hordva olyankor. A szomorú az, hogy más családtagoknak, idegeneknek is elhordtak, hogy én egy semmire kellő vagyok, mindig otthon ülök, ami persze nem volt igaz. Amikor albérletbe kellett elmennem, azt sem engedték meg, hogy normálisan össze gyűjtsem a pénzt, inkább adtak bele, de ezt is mai napig a szememre hányják, ők segítettek albérletbe. Kár, hogy nem előbb tudtam elköltözni tőlük, de hát hogy is sikerült volna, ha mindig kölcsön kértek?! Azt is igazából ők akarták húzzak már el otthonról, amikor 25 körül voltam. Most is nem ám felajánlanák költözzek haza, amíg helyre nem jövök, persze nem is fogadnám el, mert én tisztában vagyok vele azért is kérdezik, hogy ki -e tudom fizetni az albérletet, hogy ne hogy a nyakukra menjek.