Talán jobb lenne megszakítani a kapcsolatot a családdal, vagy mégsem?

Menj el valami jo kollegiumba, esetleg kulfoldre, barmi csak minel tavolabb toluk

En legalabbis ezt tennem a helyedben :(

16f

Hat ha ez mind igaz amit leirtal, akkor jobb kerulni oket, mert kesobb is csak ugyanezt fogod toluk kapni.

Jo lenne tudni hogy hany eves vagy. Mert ha 18 alatt, akkor muszaj lesz segitseget kerned, hiszen nem fogsz tudni meg magadrol gondoskodni, meg ugysem hogy a suli mellett dolgozol. Talan beszelj az osztalyfonokoddel, mondd el mi tortenik, hatha kollegiumba mehetsz.

Ha belegyógyulsz az áldozat szerepbe, csak még mélyebbre süllyedsz. Nagyon valószínű, hogy egész életedben csak negatív vagy jobb esetben felszínes kapcsolataid lesznek.

Kicsit más szemszögből kellene nézned a dolgokat!

Pechedre sikerült valami nagyon undorító közegbe beleszületned, és most nem a családodra gondolok, hanem magára az emberiségre, ebből kifolyólag persze a családod is rém gusztustalan, és minden bizonnyal te is rendkívül visszataszító lehetsz a magad módján, DE: lehetne sokkal rosszabb is... mondjuk kicsit keletebbre innen... vagy délebbre...

Azt tanácsolom nézd meg a következő Kevin Smith filmet:

Tusk (2014)

NE NÉZD MEG A TRAILERÉT, NE OLVASS RÓLA KRITIKÁT, NE ÉRDEKELJEN AZ IMDB PONTSZÁMA! Csak szerezd be, lehetőleg HD felbontásban, és nézd meg! Szánj rá másfél órát.

Ha a film után se jobb, folytasd a 2008-as Martyrs-sal. (Nekem azonnal segített a Tusk, szóval a Mártírokig nem jutottam, így sosem láttam még, viszont így ajánlották nekem is... Jah, és ha a Mártírok sem segítene, a 2010-es "Serbian Film"-et kellene megnézned...)

Én a helyedben hagynám őket a francba és örülnék,hogy nyugtom van tőlük.Amint sikerül valamennyi induló tőkét összekaparni,húznék külföldre,ahol tiszta lappal indulhatok.

El kell szomorítsalak,de anyudéknál nagyon nüansznyi az esély,hogy valaha megváltozzanak.Meg vissza se köszönnek, úgyhogy nekik tennél szívességet,ha nem is keresnéd őket és lelépnél.

"kerülnöm kell őket mert lelkileg tönkremegyek... Viszont ha nem írok nekik, hogy hogy vannak.stb.. Olyan érzésem van hogy lesüllyedtem a szintjükre... Márpedig nem szeretnék olyan lenni mint ők...

De azzal hogy küzdök értük és közben megaláznak, bántanak, s tojnak a fejemre saját magamnak ártok... De ha én sem foglalkozom velük akkor lelkiismeretfurdalásom van."

Csak annyi kapcsolatot tarts fenn velük (és lehet, hogy ez mostanában egy ideig épp a semmennyi), hogy ne menj tönkre lelkileg! Ezért elsősorban te magad vagy felelős.

Attól, hogy x ideig nem foglalkozol velük, még nem kell, hogy lelkiismeretfurdalásod legyen, hiszen akik teljesen normális családi kapcsolatok közepette élnek, azok sem csak egymással vannak elfoglalva minden pillanatban. Úgy csináld, hogy majd csak akkor írj nekik, akkor küzdj értük újra, amikor már elég erős vagy lelkileg ahhoz, hogy ha esetleg újra "beléd rúgnak", azt is anélkül el tudd viselni, hogy megint teljesen magad alá kerülj. Lehet, hogy ehhez nem csak napok, hanem hetek vagy hosszú hónapok kellenek, de nem baj. Közben te nem tojsz a fejükre, hanem saját magadat erősíted - magadat, akiért legalább ugyanannyira felelős vagy, mint értük. Így kell felfogni. És egyébként ilyenkor is érdeklődhetsz felőlük anélkül, hogy teljesen kikészülj: úgy, hogy nem közvetlenül velük veszed fel a kapcsolatot, hanem közös ismerősöktől/rokonoktól próbálod megtudni, hogy hogy van a családod.