Akik ilyen jellegű családban éltetek/éltek/nagyon közelről ismertek ilyet: Mik az előnyei az ilyen családmodellnek, és mennyire igazak a hátrányok szerintetek, amiket felsoroltam?
Itt most nem feltétlenül a (mély)szegénységben elő családokra gondolok, ahol csak születnek a gyerekek, aztán csak nőnek, mint a dudva, hanem közép, vagy felső-középosztálybeli, értelmiségi, sokszor vallásos családokra, ahol tudatosan vallalnak 5-6, vagy akár több gyereket.
Mi a jó egy ilyen családmodellben?
Mert én inkább csak a hátrányait látom.
—Nekem pl. szükségem volt mindig arra, hogy kettesben időt töltsek hosszabban valamelyik szülőmmel, és ezt ők, ha nem is azonnal, de meg tudták mindig tenni. Egy ilyen családban a gyerekeknek sokszor matematikailag nincs esélye arra, hogy érdemi mennyiségű egyéni figyelmet kapjanak, (főleg, ha erősebb az átlagnál az ilyen igényük), külön programokat csináljanak kettesben valamelyik szülővel, leüljenek hosszan beszélgetni stb.
—Ha valamelyik szülő meghal, vagy súlyos beteg lesz, az mindenhol tragédia, de egy ilyen családban teljesen felborulna minden, mivel az anyuka vezeti valószínűleg nagyrészt a háztartást, az apuka meg jól keres valószínűleg az ilyen családokban, ha bármelyik szereplő kiesik ebből a konzervatív családmodellből (ekkora család csak így tud szerintem működni), az végzetes. Az anyuka nem biztos, hogy el tudna helyezkedni a munkaerőpiacon, ugyanakkor az anyukát, aki itt szó szerint háztartásvezetőként működhet, nem tudja pótolni az apuka vagy egy nagyobb gyerek, még akkor se, ha egy ilyen családban valószínűleg mindenki elég házias és talpraesett.
—Nem tudnak hagyományos nyaralásra elmenni, mert az egész hotelt, apartmanházat stb. le kéne foglalni xd. Inkább ilyen osztálykirándulás jellegű lehet egy ilyen nyaralás, ahol lehetetlen mindenki igényét kielégíteni, és kikapcsolódni.
—Egy ilyen családban még egy nagy házban sem feltétlenül jut megfelelő privátszféra a gyerekeknek, ha csak nem tényleg valami palotában élnek. Nem tudnak nyugodtan elvonulni, tanulni, bekuckózni stb. Mindig zaj van.
—Nagyon önállóak lesznek, de rengeteget kell segíteniük a háztartásban, mert máshogy nem működik egy ilyen háztartás. De ilyen mértékben ez nem lenne szerintem a gyerekek feladata.
—A nagyobb gyerekeknek muszály lesz állandóan a kisebbekkel foglalkozni, akkor is, ha nem ilyen beállítottságúak, vagy csak élnék kicsit a saját életüket, míg a kisebbek pl. valószínűleg a nagyobbak ruháit fogják részben hordani, ha csak nem tényleg eléggé gazdagok, miközben a nagyobbak anno saját stílusaik szerint kaphattak talán ruhákat.
—A szülőknek sem jut szinte semmi idejük kettesben lenni, építeni a kapcsolatukat, max pl. miután a gyerekek lefeküdtek. Sajnos sok átlagos családban sincs erre elég idő, de itt valószínűleg pláne.
—Lehetne még sorolni, de talán az a legrosszabb szerintem ezek közül, hogy a gyerek, hiába igényelné, nincs olyan, hogy pl. heti egyszer kétszer akár órákat beszélget a szüleivel csak úgy, mert közben ott lóg x másik gyerek a szülőn, rengeteg ügyet kell intézni, mindegyik gyereket ide-oda vinni, stb.
Ti mit gondoltok erről?
válasza:20-as: ez durva
21-es: lehet, hogy meg tudják oldani a nyaralást, de szerintem ha mennek valahová, akkor inkább max kempingbe, vagy ha vallásosak, akkor ilyen gyülekezeti táborba. Persze lehet, hogy ha megtehetik, elmennek egy rendes nyaralásra egy nagy apartmanba mondjuk. De tényleg el nem tudom képzelni, hogy mondjuk 6 gyerekkel, akik különböző életkorúak, ez hogy néz ki. Vízparton ennyi gyerekre nem lehet figyelni, városnézés, túrázás nem tudom, mennyire opció ennyi fővel. Persze ki tudja, lehet nem olyan vészes ennyi emberrel se egy nyaralás. Nyilván nem ez a legfontosabb érv, hogy miért nem feltétlenül jó szerintem 4-5+ gyereket vállalni.
válasza:Mi hárman vagyunk testvérek én vagyok a legkisebb. A legidősebb bátyám talán pár alkalommal vigyázott rám. Anyu meg apu mindig igyekezett velünk időt tölteni. Külön is. Nagyon jó a testvéri kapcsolat is hármunk között.
Amiket leírtál azok valóban hárányok, de nem mindenhol van így.
Nagyon sok függ attól milyen az anya és az apa természete milyen a gyerekek természete a nevelési elvek ezer meg egy dolog.
Gyerekként én nagyon szerettem egyedül is játszani rajzolgatni imádtam. A bátyáimmal is gyakran játszottam, de ezt nem anyánk vagy apánk parancsolta. Kerestük egymást. Mikor már felnőttek voltunk, de otthon éltünk még rengeteget kártyáztunk, ps-eztünk. Jó volt a gyerekkorom.
Viszont ismerek olyan családot amit az egyik hozzászóló leírt. 6 testvér egyik sem beszél a másikkal és a szülőkkel. Mindog az idösebb volt az ingyen pesztra, egymás levetett ruháit kapták. Utálták. Két testvért ismerek a családból mindkettő 18 éves korában elmenekült onnan. A szülök vallásosak voltak kényszer volt a gyerekeknek is a hit.
válasza:Mi "csak" négyen vagyunk testvérek, viszonylag nagy korkülönbséggel, emellett a nagyszüleink ugyanabban a házban laktak, mint mi. Iskola után egyből beköszöntem a nagyszülőknek, átbeszéltük a napot, meséltek ezt-azt, aztán mentem házit írni. Szóval még ha a szüleimnek nem is lett volna külön-külön ránk ideje - szerencsére általában volt - akkor is megkaptam az osztatlan figyelmet. De a testvéreimmel is sokat beszélgettem, játszottam. Direkt gyerekfelügyelet nem volt, inkább olyan, hogy az első hónapokban a kisebb testvér a naggyal ment haza az iskolából vagy amikor már nagyobbak voltunk, otthon lehetett hagyni minket, mert ha gond lett volna, tudunk kinek szólni.
A szomszédban öten testvérek, ott is nagy a korkülönbség és az anyuka igazi tyúkanyó típus volt, figyelt a gyerekekre, összefogta a családot, feloldotta a konfliktusokat. Sokat voltam náluk, mert a velem egykorú gyerekükkel nagyon jóban vagyunk, szerintem jó családi légkör uralkodott náluk. De ugyanakkor dolgozni, kötelességet teljesíteni azt mindegyik gyerek megtanult. Vallásosak, de nem durván (értsd: ha a gyerek azt mondta, hogy vasárnap nem megy templomba, akkor nem ment, de ha vasárnap dolgozott, megmondta neki az anyja, hogy a vasárnap a pihenésé).
De abban a kérdezőnek igaza van, hogy egy ekkora család különösen sérülékeny, ha meghal az egyik szülő. A másik, hogy nagyon sok áll vagy bukik a szülők és a gyerekek természetén. Mert ha van egy gondoskodó "tyúkanyó", az teljesen más, mint ha nem belülről fakad az anyának (és az apának) az indíttatás, hogy sok gyerek legyen.
5-nél több gyerek nálam a nagyon kemény kategória, 2 gyerekes szülőként igazából már azt sem értem, a szüleim hogy tudták ilyen jól csinálni 4 gyerekkel :).
válasza: válasza:Minden igazi nagy család csodálatos! Olyan szoros összetartozás-érzés, egymás segítése, a különféle személyiségű gyerekek elfogadása, tanulás egymástól ... KIVÉTELES közösség egy életen át.
(Oké, feltételezem, hogy normális, civilizált, tisztességes szülők hozták létre a nagy családot, nem véletlenül, hanem szándékosan. Kell hozzá bizonyos anyagi háttér - de nekik egyáltalán nem a tárgyak fontosak.)
Az egy nagy családban felnőtt gyerekek soha nem lesznek magányosak, mindig számíthatnak egymásra. Boldogok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!