Akik ilyen jellegű családban éltetek/éltek/nagyon közelről ismertek ilyet: Mik az előnyei az ilyen családmodellnek, és mennyire igazak a hátrányok szerintetek, amiket felsoroltam?
Itt most nem feltétlenül a (mély)szegénységben elő családokra gondolok, ahol csak születnek a gyerekek, aztán csak nőnek, mint a dudva, hanem közép, vagy felső-középosztálybeli, értelmiségi, sokszor vallásos családokra, ahol tudatosan vallalnak 5-6, vagy akár több gyereket.
Mi a jó egy ilyen családmodellben?
Mert én inkább csak a hátrányait látom.
—Nekem pl. szükségem volt mindig arra, hogy kettesben időt töltsek hosszabban valamelyik szülőmmel, és ezt ők, ha nem is azonnal, de meg tudták mindig tenni. Egy ilyen családban a gyerekeknek sokszor matematikailag nincs esélye arra, hogy érdemi mennyiségű egyéni figyelmet kapjanak, (főleg, ha erősebb az átlagnál az ilyen igényük), külön programokat csináljanak kettesben valamelyik szülővel, leüljenek hosszan beszélgetni stb.
—Ha valamelyik szülő meghal, vagy súlyos beteg lesz, az mindenhol tragédia, de egy ilyen családban teljesen felborulna minden, mivel az anyuka vezeti valószínűleg nagyrészt a háztartást, az apuka meg jól keres valószínűleg az ilyen családokban, ha bármelyik szereplő kiesik ebből a konzervatív családmodellből (ekkora család csak így tud szerintem működni), az végzetes. Az anyuka nem biztos, hogy el tudna helyezkedni a munkaerőpiacon, ugyanakkor az anyukát, aki itt szó szerint háztartásvezetőként működhet, nem tudja pótolni az apuka vagy egy nagyobb gyerek, még akkor se, ha egy ilyen családban valószínűleg mindenki elég házias és talpraesett.
—Nem tudnak hagyományos nyaralásra elmenni, mert az egész hotelt, apartmanházat stb. le kéne foglalni xd. Inkább ilyen osztálykirándulás jellegű lehet egy ilyen nyaralás, ahol lehetetlen mindenki igényét kielégíteni, és kikapcsolódni.
—Egy ilyen családban még egy nagy házban sem feltétlenül jut megfelelő privátszféra a gyerekeknek, ha csak nem tényleg valami palotában élnek. Nem tudnak nyugodtan elvonulni, tanulni, bekuckózni stb. Mindig zaj van.
—Nagyon önállóak lesznek, de rengeteget kell segíteniük a háztartásban, mert máshogy nem működik egy ilyen háztartás. De ilyen mértékben ez nem lenne szerintem a gyerekek feladata.
—A nagyobb gyerekeknek muszály lesz állandóan a kisebbekkel foglalkozni, akkor is, ha nem ilyen beállítottságúak, vagy csak élnék kicsit a saját életüket, míg a kisebbek pl. valószínűleg a nagyobbak ruháit fogják részben hordani, ha csak nem tényleg eléggé gazdagok, miközben a nagyobbak anno saját stílusaik szerint kaphattak talán ruhákat.
—A szülőknek sem jut szinte semmi idejük kettesben lenni, építeni a kapcsolatukat, max pl. miután a gyerekek lefeküdtek. Sajnos sok átlagos családban sincs erre elég idő, de itt valószínűleg pláne.
—Lehetne még sorolni, de talán az a legrosszabb szerintem ezek közül, hogy a gyerek, hiába igényelné, nincs olyan, hogy pl. heti egyszer kétszer akár órákat beszélget a szüleivel csak úgy, mert közben ott lóg x másik gyerek a szülőn, rengeteg ügyet kell intézni, mindegyik gyereket ide-oda vinni, stb.
Ti mit gondoltok erről?
Nálunk "csak" hárman vagyunk testvérek, de amint olyan korba értem a gyereknevelésből állt az életem, .
Teljesen természetes volt nayáméknak, hogy nekem nem lesz onnantól kamaszkorom, mert minden időmet "a kicsikkel" foglalkozva kell töltsem.
És nem is lett saját életem, semmi. Nulla szociális élet, nulla szünet. Amíg otthon éltem, a kicsik, a kicsik.
Tanulni velük, vigyázni rájuk, mindent beáldozni két olyan gyerekért, akiket anyámék annnyira nagyon akartak, nekem nem volt beleszólásom, de az ingyen szittelés az úgy alapként volt beállítva.
Mit értek el vele?
- egyik testvéremmel sem beszélek évek óta
- anyámékkal nem beszélek évek óta
- sohasem akarok saját gyereket
- úgy en block utálom a kisgyerekeket
De, ja, tényleg remek a "nagycsaládosdi". Hogyne :D És nem én vagyok az egyetlen, gyakorlatilag az összes "legidősebb" ismerősöm, ahol 4-5-en voltak tesók pont erről számolt be.
Nem vagyunk vallásosak, mégis 4 testvérem van. Orvos családból származom. Nálunk szinte mindenki orvos vagy gyógyszerész, csak én lettem építész.
Nem éreztem hátrányát a nagy családnak. Boldog gyerekkorom volt.
Egyik családmodellre sem lehet azt mondani, hogy csak és kizárólag az a jó. Nekem a nagy család jön be neked meg a kis család a favorit. Ettől még egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál.
9: Nos, fogalmam sincs, hogy mi ez a felekezet. Ismerősöm a tagja a pereputtyával együtt, van valami olyan mentalitás, hogy a gazdag tagok támogatják azokat, akiknek nincs. Ismerősnek is adtak házat, kocsit, a lányai meg nyarakat voltak külföldön, alib módon csináltak valamiféle vallásos tevékenységet, de ez max heti pár óra volt.
De inkább kerülöm tényleg ezt az ismerőst, főleg miután kinézett nekem valakit a felekezetéből. 😂
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!