Gyermeked egy sportág megszállottja,mindent feláldoz a sikerért,nincs kamaszkora,éjt nappallá téve edz. Te mégis látod,hogy nincs tehetsége a profi sporthoz,ebből nem fog megélni. Mit teszel ?

Az edzői nem látják? Ők mit mondanak? Az én lányom is profi szinten sportol ( bár még csak 10 éves lesz). Ha bármi kételyem támadna, akkor az edzőket keresném fel először.

Semmit. Az ő élete, úgy éli, ahogy akarja.

A tehetség nem minden egy sikeres sportélethez..Ha van kitartás szorgalom az visz előre..Ha ez megvan akkor van jövő..És ki az aki iyet lo mer jelenteni a másikról..

Beszélnék vele, megkérdezném, hogy Ő hogyan látja a helyzetét, a jövőjét, milyen tervei vannak? Elmondanám - burkoltan - a véleményem, nem megsértve és tiszteletben tartva a vágyait. Annyit viszont kikötnék - de ezt már az elején megtettem volna - hogy a tanulmányi eredménye legyen olyan, hogy ne legyen akadálya a továbbtanulásnak. Nem kell egyetemi diploma, ha nem akarja, vagy nem megy, de legyen egy tisztességes szakmája, amiből majd meg tud élni (ha nem megy a sport). Lehet ezt úgy is előadni, hogy ne érezze szarul magát a kölök, hogy ha pl. megsérül, akkor mi lesz, arra milyen tervei vannak? Erre jó pl. a szakma ....

De van kamaszkora, azt csinálja, amit szeret.

Azért abban igenis van felelősdége a szülőnek, hogy ne elrugaszkodott és beteljesíthetetlen álmot kergessen a gyereke - ha csak nem a szülő gyerekkori beteljesületlen álmait kergeti. Ilyet azért láttam már. Plusz az edző csak észreveszi, hogy Zsuzsikából sosem lesz olimpikon, mert hiába ad bele 100 százalékot, a Marika 100 százaléka több mint az övé.

Köszi hogy lepontoztátok a válaszomat mert pont ez kellett valakinek biztosan volt értelme