Mondták már a szüleid, hogy büszkék rád?

Nem. Kicsi koromban talán olyanokat, hogy ügyes vagy ha valamit jól csináltam.

Inkább nálunk az a mentalitás volt, hogy jajj, minek kezdesz neki, úgyse fejezed be, úgyse lesz jó semmire, úgyse sikerül.

Teljesen mindegy volt, miről van szó.

Nem hibáztatom őket, egyszerű vidéki emberek, 3 éves szakmunkás végzettséggel, sokat kellett dolgozniuk mindenért, a faluból se jutottak ki nagyon soha.

Mikor külföldre költöztem, el voltak szörnyedve, hogy miből meg minek, kirabolnak, megölnek, úgy se sikerül. Hiába van angol nyelvvizsgám, nem fogok tudni kommunikálni. Mindig mindenben ez a jaj ne, mi lesz, úgyse sikerül. Mindig mindenért előre elnézést kell kérni, ha kínálnak valahol se illik venni, stb. Így neveltek, tudom, hogy jót akartak, de nagyon nem tett jót nekem, sajnos. Pl mai napig nem tudok kiállni magamért munkahelyen.