Ebben a helyzetben mi a helyes? Hogyan kellene ezt a szituációt kezelni?
Az édesanyámról van szó.
Egy rendkívül erős akaratú, vasmarkú nő, nárcisztikus nő.
Nagyon ideges és nagyon szorongó. (Elvileg szed rá gyógyszereket.)
Mindig is ilyen volt (tehát nem most 60+ fog változni.. ) ezt elfogadtam.
Viszont, mivel egy városban lakunk, nem dolgozik nincs semmi elfoglaltsága (nem is akar) gyakran tudunk találkozni.
Én nem szeretek vele találkozni.
A szorongását kivetíti rám, én is szorongok tőle, én is ideges leszek. Például, ha meglátom hogy telefonál vagy SMS-t/email-t küldött, instant elkap a szorongás, a gyomrom összeszorul és elönt egy ilyen szürke köd.. onnantól az amúgy derűs napomnak annyi.
Amikor külföldön éltem a kapcsolatunk nagyon jó volt. Mert ritkán telefonált (nem jutottam az eszébe) ha telefonált is, egy jóleső érzés fogott el, mert tudtam hogy van köztünk 1000+ km. Nem szorongtam, nem féltem, nem voltak bennem aggodalmak.
A probléma, hogy csak ő van nekem, és én neki.
Én nem szeretek vele találkozni. Ettől nagyon rosszul érzem magam, mert úgy érzem itt nekem kellene "engedni", toleránsabbnak lenni, de egyszerűen nem tudok, néha meg különösen nem..
válasza:Ne akard megerőszakolni az érzéseidet.
Ki mint vet, úgy arat. Ha anyukád így viselkedett veled eddig, teljesen logikus reakciód volna rá az is, hogy végleg megszakítod vele a kapcsolatot.
válasza:El kellene menned pszichoterápiára, eszközöket, illetve megértést kapni.
Én ilyen anyával már rég nem tárgyalnék. Az én felelősségem csak saját magam.
Az én anyám egyébként hasonló, de ő a mártír kategória. Sok évembe telt, teljességgel megérte belelátni a működési mechanizmusába.
Nekem először azt kellett átgondolni, átbeszélni, hogy ő vajon mitől lett olyan, amilyen.
És hogy szándékosan kártékony, vagy simán nem tud kommunikálni, buta közegben nőtt fel és tulajdonképpen csak mondja a magáét, de simán csinálhatok bármit máshogy, ahogy én akarom.
Nálunk az utóbbi van. Én már szereztem annyi érzelmi tartalékot, hogy úgymond lepereg és nincs hatással az életemre.
Sajnos nagyon durva gondolati torzításai, kognitív disszonanciája van. Amit ő látott és tapasztalt, az csak úgy, egyféleképpen lehet szerinte. Nem érti, hogy minden ember szabad és a saját módján él. De ez a butaság miatt van.
Egy példa. Mi nem akarunk gyereket és ő ezt nem érti. Nem érti mi az, hogy szabad akarat. Mert neki sosem lehetett.
Több éve mondjuk pedig. Legutóbb azt kérdezte, hogy kiderült-e már, kinél van a probléma, amiért nincs gyerek. 🙄
Rettentő nehéz így a kommunikáció.
Sajnálom a helyzetedet, de azt a részét, hogy neked csak ő van, alaposabban meg kellene vizsgálni. Miért? Ő mart el mellőled mindenkit? Vagy követed a mintáját tudat alatt, ami miatt melletted sem marad meg senki?
válasza: válasza: válasza:Az utolsó kettő melyik moziban ül?
Nem laknak együtt.
válasza:Ötös, a szövegértés nem erősséged: tény, hogy nem laknak együtt, de egy városban, és anyuci állandóan a gyerekén lóg.
Márpedig erre az a megoldás, hogy el kell költözni.
válasza:Én hasonló helyzetben elköltöztem jó messzire, és EZ segített.
De te is látod, tapasztaltad, hogyha nincs a sggedben akkor oké a dolog. Na, akkor próbáld meg így alakítani az életedet. Minél messzebb tőle.
A költözéssel egy a gond: Budapesten van a munkám, és szeretem a munkám. A munkámmal még elköltözhetnék, de csak Mo-on belül, a fővárosból kisebb városba nem szeretnék menni. (Sosem éltem nem fővárosban.)
Itt van a lakásom (saját) is.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!