Fog ez változni ez az introverzió, vagy így marad?

A lányom aki 17 éves elmúlt, velem nagyon kevés dolgot oszt meg, pedig sose bántottam, éreztettem vele, hogy bennem megbízhat, párszor szedtem ki csávából diszkréten, ha fiúügyben nagyon tanácstalan , hozzám fordul tanácsért, de csak ha minden közél szakad es nagyon szerelmes meg aggódik.

Sosem büntettem, nem adtam ki a titkait, nem éltem vissza azzal amit nekem mondott.

Régen jártunk cukrászdába, kerestem a társaságát, de ő kerüli az enyémet, sosincs megfelelő alkalom egy beszélgetésre, ha szólok hozzá leráz, ahogy hazajön bezárkózik es beszél a barátnőivel, utana megy velük találkozni, egyszerűen nincs mikor ellátni tanácsokkal, észerevételeim megtárgyalni, segíteni neki, hogy szóljak hogy miert nem akarom hogy pl energiaitalt igyon, neki minden blabla es unalmas es egyszerűen nem hajlandó meghallgatni.

Sose ér rá.

Ha szomorú , hallom sír a barátnőinek telefonon, ha ranyitok hogy mi a baj (előtte kopogok) megkér h fáradjak ki es semmi.

Ha valami fáj neki magába zárja, mint kiderült amikor az apja undok volt vele azt se mesélte el, magába fojt mindent, fölöslegesen, egyszer azt mondta “azert hogy ne idegeskedjek”, mondtam h ne kíméljen engem mert neki lesz baja, de nem változtatott semmin.

Introvert magába fordul emiatt veszélyben látom ami a depressziót es önkársoító hajlamot illeti, az apjától félt es nem mert neki nemet mondani dolgokban amikben kellett volna, kértem hogy ha az apja bántja szóljon, segíthessek rajta, sose szólt, (elváltam az apjától)

Nagyon szép lány, sok a barátja, népszerű, jól tanul, de az az érzésem hogy nem tudom semmitől megvédeni, mert nem hagyja, mint a buta góbé mégis hallgat nagyokat, mondom neki hogy mi káros mi az amit nem szabad fogyasztani peldaul de nem érdekli, nem érdeklik az érvek minden amit mondok neki egy kellemetlen háttérzaj, elzárkózik, nem oszt meg semmit, minimálisat kommunikál.

Hogy lehet egy bolondot megvédeni saját magától? Sehogy sajnos