Van, aki úgy érzi, az anyaságban tudott kiteljesedni? Ez változott valamikor?
4 éves
A lányunk előtt sem volt eseménytelen az életem, éltem és tanultam külföldön is, dolgoztam 2 évet a születése előtt. Voltak/vannak barátaim, a legjobb barátnőimmel elválaszthatatlanok vagyunk a mai napig. Egyetem után is mindig tanultam valamit, képeztem magam, vannak hobbijaim, tehát nem arról van szó, hogy a gyerek az egyetlen, amit felmutathatok.
Viszont, mióta megszületett, azt érzem, hogy tőle lett teljes az életem és ő a középpont, miatta, érte élünk. És 1-1 időszaknál is azt érzem, hogy csak ő legyen boldog. Például most, hogy jön a december, karácsonyi időszak, rengeteg mindent szervezünk neki, azért, hogy jól érezze magát, hogy egy kis csodának élje meg a karácsonyt.
Az tény, hogy babaként is nagyon könnyű volt vele, nem volt nagyon olyasmi, amiről a "régi életünkből" le kellett volna mondani. Most, hogy már nagyobb, tiszta "mini én", imádja azokat a dolgokat, amiket én is. És ebben semmi erőltetés nem volt részünkről soha, akinek van gyereke, tudja, hogy ha egy gyerek nem akar nyugton ülni és sütizni, akkor nem fog. :D
Aki hasonlóan volt és imádta az anyaságot, ez változott később? Például a kamaszkor beköszöntével, mikor a gyerek már inkább barátaival menne erre-arra, velük szervez programokat, nem a szülőkkel? Ezt hogyan éltétek meg?
válasza:Fokozatosan fog beköszönteni az a kamaszkor. Nem feltétlen fogja azt jelenteni, hogy gyakorlatilag elveszted a gyerekedet, csak enni jön elő:)
Sok boldogságot Nektek együtt addig is!
válasza: válasza: válasza:A kérdésedet tök jó volt olvasni.
Nekem még nincs gyermekem, bár ahogy mondják az idősebbek már “korban” vagyok a 29 évemmel.
Viszont engem a gondolat is ijeszt, hogy legyen. Nyilván nincs tapasztalatom és lehet megváltozna, de egyenlőre azt érzem, hogyha lenne az lekorlátozna és eltérítene a céljaimtól. Annyira szeretném bejárni a világot, utazni, megismerni más országokat, ami gyerek mellett sokkal nehezebb. Imádok aludni és így is nyűgös vagyok, ha nem tudok valamilyen oknál fogva. Szeretem a rendet, ha valamit egy bizonyos helyre teszek, akkor maradjon is ott. 😅 Főleg a kiadások, inkább költeném egy útra. És látva a barátainkat, hogy könyörögnek anyósnak apósnak rokonoknak, hogy valaki tudjon vigyázni a gyerekre, hogy szabaddá tegyék magukat pár órára lehangoló, ha meg nem találnak senkit, akkor marad a lemondás. A hisztiket meg különösen nem tudnám elviselni. De hát nem mindenkinek való a gyerek. 😁😁
válasza:Neked mázlid van, az a nagy helyzet, de sokan messze nem ilyen mázlisták.
Én ismerek ilyent olyant is, és őszintén sajnálom azt, akinek szenvedés az egész gyerek-dolog, mert mindenről le kellett mondania. És nem azért, mert beteg gyereke született, hanem mert a gyerek személyisége olyan.
Pl az idősebb öcsémmel minden teljesen oké volt, nyugis baba, nyugis kisgyerek, könnyen kijött bárkivel, alkalmazkodó, érdeklődő volt.
A fiatalabb öcsém meg tizenhárom éves koráig egy rémálom volt szó szerint. Hisztis, szófogadatlan, állandóan feszegette a határokat, gyakorlatilag nem tudtunk vele sehová kimozdulni, mert csinálta a fesztivált. Vele elindulni, na sok sikert.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!