Kiakadnál, ha a fiad/lányod nem ott és azzal a tevékenységgel töltené a hétvégét, mint amit mondott?

15, 18

Na és szerintetek attól jobb lesz a helyzet, ha hazudik? Ha nagykorú és a szülei tartják el, akkor joguk van ezt az eltartást feltételhez kötni. Ha a feltétel az, hogy minden harmadik hétvégén hazamegy, akkor bizony minden harmadik hétvégén haza kell mennie, hameg az a feltétel, hogy rózsaszín fodros selyemblúzt és lila rakott szoknyát hord mindennap, akkor meg bizony azt vesz fel, ha azt akarja, hogy támogassák. Aki a támogatást nyújtja, az szabja a feltételeket, a másik meg eldontheti, elfogadja e.

Nem, már írtam korábban, hogy nekem simán elmondaná a gyerekem, hogy bulizni menne hazajovetel helyett és azt is, hogy én kiakadnék, ha hazudna

19, szerintem nem érted...

Nem az a lényeg, hol és mikor mondta, hanem az, hogy MIT mondott. MInt írtam, nekem halt meg volt osztálytársam, egyetemista korában. Otthon azt mondta, csaoporttársakkal megy valami szegedi fesztiválra, ezért azon a környéken keresték napokig. Közben Ausztriába lépett le az úja pasijával, és még kb két napig élt.

Nyilván okkal nem meri elmondani, mert tudja, hogy hisztiznél és vergődnél a buli miatt.

Én sem mondtam el semmit anyámnak, hogyne. Köszönje magának.

#22 Értem, és nem akarok kcsög lenni, de az általad vázolt helyzetben is tök mindegy volt, hogy mit mondott.

Gondolom nem egy napra ment el a volt osztálytárs a fesztiválra a saját bevallása szerint sem. Mondjuk ha azt mondta, hogy csak két napra ment el "fesztiválra", akkor harmadnap várják otthon. Közben második nap meghal Ausztriában. Ha meghalt, akkor a halottnak már olyan mindegy, hogy hol halott, amikor előkerül. Max a hozzátartozónak esik szrabbul, hogy hazudott is. Lehet, hogy akkor is meghalt volna a második napon, ha távozáskor megmondja, hogy Ausztriába megy, mert ha nagykorú volt, akkor nem tudták volna megakadályozni, hogy elmenjen.

A kérdésben vázolt esetre meg, ahol szó sincs tragédiáról...

"Nem az a lényeg, hol és mikor mondta, hanem az, hogy MIT mondott."

Ha annyit mond, hogy nem megy haza, és nem mentek bele jobban a részletekbe, hogy miért, akkor annyit tudsz, hogy nincs otthon. Esetleg feltételezed, hogy akkor a kollégiumban van. Ha meg azt mondja, hogy a koliba van, akkor szintén azt hiszed, hogy ott van.

Ha pont baja lesz azon a hétvégén, akkor mindegy, mert egyik esetben annyit tudsz, hogy nem utazott haza hozzád, esetleg feltételezed, hogy a kollégiumban, a másik esetben meg biztosan azt hiszed, hogy a koliba van. Miközben egyik esetben sincs a koliban, tehát, amit tudsz infó, az nem hasznos baj esetén.

Na meg ha még nem is mindennapos a szülő és a lánya közti kapcsolattartás, akkor nem együtt élve még több idő, mire feltűnik a baj.

#26 Értem, de összehasonlíthatatlan helyzeteket hasonlítasz össze.

A volt osztálytársad senkinek nem mondta, meg az igazat, hogy hová megy, konkrétan, akikhez ment, az is azzal szembesült, hogy nem érkezett meg, sőt, eszében sem volt odamenni. Akiről a kérdés szól, az meg baráti összejövetlere ment, ahol várták, megérkezett, csak épp az anyja nem tudott róla, akivel amúgy sem találkozott volna akkor.

Vázoltál egy szituációt. Ha nagykorú volt a volt osztálytársad, akkor ez megakadályozhatatlan volt. Ha bejelenti, hogy Ausztriába megy, és nagykorú, akkor nem tilthatják meg neki, nem cipeltethetik haza. Max egy Szeged környéki keresgélést spóroltak volna meg a hatóságoknak, de Ausztriában szinte fix, hogy ugyanaz történik. Ennek max akkor lett volna más a végeredmény, ha kiskorú, és rögtön odamennek és hazaviszik.

A kérdésben meg a barátok tudnak arról, hogy hozzájuk megy, tényleg oda is ment. Ha nem érkezik meg, akkor a barátok tudnak szólni, hogy gáz van, mert tényleg odament.

Ha a kérdező a szülő, szégyellje magát. "Egyetemista, de te tartod el." Mert ha a szülő tartja el nem mehet ahova szeretne? Az én szüleim is ilyenek voltak, ma már nem beszélünk.

Szülőként gondolkodj el miért hazudik, bár az írásból simán kitűnik. Jajj egy hónapja nem ment haza, jajj mit képzel magáról, hogy a barátaival tölti a hétvégét 170 km-re. Most mi lesz?!

Az én apám is folyamatosan számonkért amikor nem mentem haza hétvégén és épp semmi dolgom nem volt, hogy akkor miért nem utaztam haza? Hát azért, mert szerettem volna magammal foglalkozni. Na már most, a 3. ilyen számonkérés után én se mertem szólni hova megyek, és mindenféle indokot kitaláltam, hogy miért nem érek rá. Ja igenn, ők is azzal jöttek, hogy ők tartanak el. Ma már, úgy röpke 10 évvel később nem ők tartanak el, de ez a viselkedés annyira belém égett, hogy sosem felejtettem el.

Gondolkozzál már kérdező ha te vagy a szülő! Jó érzés ennyire önzőnek lenni? Hiányzik? Mednjél te hozzá, ne várd el, hogy állandóan hazautazgasson.

Kérdező ha te vagy a gyerek és anyádék kiakadtak, mond meg nekik, hogy egyszer eljön azaz idő amikor nem fognak eltartani. Gondolkozzanak el, akkor milyen viszonyt szeretnének veled ápolni.

Még egy gondolat, ha a kérdező a szülő, mégis honnan tudta meg, hogy mit csinál igazából a gyerek? Ha kémkedik utána még inkább szégyellje magát...

24

Latom neked se megy az értő olvasas, ahogy a többi lepontozónak se. Nem, nem vagyok kontrollmaniás. 22 éves a gyerekem, itthon él a párjával, oda megy, ahova akar, nem kell engedélyt kérnie. Ennek ellenére ő is, ahogy a család többi tagja is képes elmondani, hogy x helyre megyek, ekkor még ekkor érek haza és ha mégsem, akkor ír egy üzenetet. Nem agysebeszet, nem kontrollmánia, sima tisztelet a másik felé

21. Szülőként feltételhez kötni a gyerek gondoskodását? Úgy, hogy amúgy egy szülő KÖTELESSÉGE gondoskodni róla, ha már szerette volna azt a gyereket?

Te normális vagy? Az én szüleim is teljesen ilyenek voltak, egyszerűen nem fogják fel, hogy ezt a fajta szeretetet feltételhez kötni, a legundorítóbb dolog a világon.

Érezze azt a gyerek, hogy csak akkor szeretik a szülei ha minden harmadik héten hazajár? Remélem neked nincs és soha nem is lesz gyereked. És ha a gyerek mást szeretne, mondjuk a barátaival lenni? Nem mehet mert kötelezően meg kell látogatni apucit és anyucit? Milyen szülő az aki leszarja a gyereke igényét?