Milyen körülmények közt vesztetted el Édesanyádat? Hogyan dolgoztad fel, ha egyáltalán fel tudtad dolgozni?

12 voltam amikor édesanyám meghalt (gyomordaganat)

(Kis)gyerekkén nagyon nehéz volt elfogadni és túltenni magamat rajta.

Sok időbe telt mire elfogadtam, hogy ez az élet része, még ha nekem ilyen korán át is kellett ezt élnem. Mindig is visszahúzódó gyerek voltam, nehezen nyíltam meg, így nem is nagyon beszéltem ki magamból a fájdalmat.

Igazából csak azt a közhelyet tudnám mondani, amit ilyenkor szoktak, hogy az idő segít feldolgozni a fájdalmat.

37 voltam, amikor anyu szívinfarktusban meghalt. Részben az idő segített, részben az, hogy nem voltam egyedül, ott volt a férjem. Sok éve ennek, de még mindig hiányzik.

N

...ha a szülő korán elmegy, azt nem is lehet feldolgozni... Beletörődünk, de sosem fogjuk teljesen feldolgozni!

Sokat segít, ha él még a másik szülőnk - esetleg nagyszülő.

A stabil, boldog párkapcsolat is segít.

Ám, mindig lesznek olyan boldog vagy szomorú pillanatok, mikor nagyon érezzük a korán elhunyt szülőnk hiányát!

Mindig irigylem az olyan ismerőseimet, akik olyan szerencsések, hogy a szüleik mátr idősek.

12 éves voltam mikor apukám

17 mikor anyukám meghalt

Baromi sz*r volt, a mai napig az de tenni ellene nem lehet az élet megy tovább, a szépségeit is nézni kell

És hozzáteszem nem nek volt a legroszabb, ott volt a 7 éves öcsém (féltesóm, neki még el az apja)

#6