Mit tennél abban az esetben, ha a párod az álltalatok gondozott anyjával/apjával nem bánna túl jól, és ezt jogosnak érezné?

Na de akkor most bevallom, hogy ez egy fiktív kérdés, viszont nem csak úgy a semmiből írtam ki. Nekem pl. otthon van a demens nagyapám, persze én már több mint két éve itt vagyok Mo.-n, érthető módon nem is tudok hazamenni. Vagy két éve történt, hogy lett egy hátfájása, rövid időre anyámnak kellett, hogy gondozza. Na de nem az a bajom vele, hogy most már demens, hanem az, hogy a demencia előtt sem volt normális. Apámékat nem nagyon segítette se a házimunkában, sem az előrehaladásban, na de okoskodni annál jobban tudott. Teljesen elvette apám önbizalmát, ami miatt saját házat sem vette meg végül, de a másik nagyszüleim háza se lett felújtva és berendezve, hogy ott laktunk volna. És igazából van egy két tippem, hogy ha nekem kellene gondoznom, azt hogyan oldanám meg. Akinek kötelessége, joga is van eldönteni hogyan oldja meg, ahogy a szülőnek is joga eldönteni, hogy neveli a gyerekét. Különben pedig az öregek otthona bonyolult procedúre, hogy el legyen rendezve, meghát ott sem feltétlenül bánnak jól az ápolók velük. A munkájukat végzik, nem fognak azzal törődni, hogy most az öregnek ilyen és olyan sóhaja van. És ez nem csak haragból lenne, hanem magamat sem akarnám ilyen esetben azzal kínozni, hogy bejárok hozzá, mindig bevisztem a kaját, és mindig takarítok is utána (igen, kevesebb kaja mellett kevesebbet is kell). Hja és ha mindig segítségért kiálltozik, hogy fáj a háta, vizet akar, arról is leszoktatnám, hogy ne merjen... Ezzel nekem is könnyebb dolgom lenne.