Hogy viszonyulnál a fiad/lányod nevelt gyerekeihez?

#5 És...? Ez nem válasz arra, hogy te hogy viszonyulnál hozzájuk.

Egyébként én nem tudom. Nem vagyok abban a korban, hogy annyi idős gyerekem lehessen, akinél felmerül a nevelőszülőség. Igazából én egyetemista vagyok jelenleg. Viszont önkénteskedtem már nem egyszer állami gondozott gyerekeket fogadó táborban (ide tartozik az is, aki nevelőszülőnél van), és tapasztaltam meredek szitukat is a saját bőrömön. Ennek ellenére minden évben visszamegyek. Azt hiszem ez elmond mindent a hozzáállásomról.

Ha lenne egy nevelt gyereke a gyerekeknek, valszeg vele is igyekeznék jó kapcsolatot kialakítani.

Nem tudom, hogy ilyen esetben helyénvaló-e unokámként kezelni a gyereket, de mindenképp szeretnék jóba lenni vele.

Nem mernék és nem is tudnék mélyebben kötődni a gyerekekhez.

Nem lennék negatív feléjük, vagy sértő még rideg sem, de lenne 3 lépés távolság köztünk.

Mindig ott lenne a tudat hogy lehet holnap már nem lesz a gyerekemnél, áthelyezik.

Nekem nyolc, de nem kötődnék hozzá, épp ezért megkérném, pl ne is hozza karácsonykor, eseményekre - főleg, mivel a nevelt gyerek nem jelenti automatikusan, hogy "normális gyerek", ó, hogyne.

Tudnék mesélni, milyen gyerekek kerülnek nevelőszülőkhöz - általában azok, akikről lemondtak, és ha nem kiskorától kezdve van a családban, hanem már idősebbként, akkor minden traumát hoz magával, szóval úgy is viselkedik.

Respect meg minden, ha valaki ezt bavállalja, de nekem nincs közöm hozzá.

Csodálkoznék is, ha a gyerekeim egy ilyet bevállalnának.

"Őszintén zavarna, ha karácsonykor idehoznák az ajándékozáskor nekik is kellene valamit vennem."

"...épp ezért megkérném, pl ne is hozza karácsonykor, eseményekre - "

Az klassz, mert sokan saját gyerek, saját gyerekek mellé vállalják be a nevelőszülőséget