Hogy alakult a viszonyotok a szülőkkel életetek során? Lehetőleg olyanok válaszoljanak, akik legalább 30 körüliek, hogy legyen rálátásuk valamiféle élethosszra.

Könnyen összeveszek anyámmal.

Mindig mások voltuk, és mindig lenézett akármit csináltam. Az én munkám nem volt munka, csak az övé. Csak ő tudott hivatalos ügyeket intézni. Rendetlen, én viszont rendszerető vagyok- "te semmit se csinálsz, ráérsz takarítani"...

Amíg vele laktam még a bankkártyámat is elszedte és nem adta oda. Főszereplő minden téren.

Semmit nem javult, mindig minden körlötte forog. Nem dolgozik, elmegy minden nap vagy 5 boltba és előadja milyen elfoglalt. A csomagjait hozzám rendeli (én ráérek csomagot várni), ráadásul utánvétellel. Írjam már meg neki xy helyre a leveleit, telefonáljak már helyette ennek meg annak, meg hirdessem a cuccait neten. Nem lehet lebeszélni átvételi időpontot se, mert sosincs otthon/nem képes kimászni. Telefonon pont nem lehet elérni, amukor tudja hogy mennek hozzá, mert pofázik valami barátnőjével messengeren. Csodálkozik hogy utána úgy beszélek vele mint a kutyával, mert felbaxxxa az agyam.

Legjobb időszakom az volt, amikor vagy fél évig nem beszéltünk. Látványosan kisimult az arcom, megjegyezték az ismerőseim.