Miért kell személyes sértésnek vennie anyámnak, ha ahelyett, hogy hazautaznék, meglátogatom egy barátnőmet?

Gondolom már várt és készült arra hogy mész?

Párszor még megcsinálod, és jó eséllyel hozzászokik, jobb így az elején lerakni a határokat. Magadat kell ráedzened, hogy ne foglalkozz a sértődéssel, anyádon nem tudsz változtatni.

Mondjuk mert megígérted magad, aztán meg lepattintottad, hogy hát sorryka, változott a “terv”. Mégis milyen terv? Hogy lehet ilyen tiszteletlenül beszélni a saját családodról, mint valami huszadik csicska haverról? Na meg te felháborodsz, hogy mernek rendelkezni veled(=számítanak rád, mikor megígérted), te ellenben lazán beállíthatsz akkor is, amikor nem volt róla szó (hiszen egy héttel korábbi alkalomban egyeztetek meg).

“Anya, tudom, hogy megígértem, hogy megyek a hétvégén, de közben kiderült, hogy pont ráérne egy barátnőm, akivel fél éve nem tudtam találkozni és nagyon szeretnék már. Inkább egy héttel később megyek haza, ha nem gond.”

Esetleg ha ilyen stílusban mondod, akkor anyád sem akadt volna ki, hogy úgy kezeled, mint valami senkit, aki ha nincs ló, jó a szamár is.

"erre felhívott, tökre ki volt akadva, hogy így ritkán járok haza, mert sok idő elmegy az utazással, de bezzeg a barátnőmet"

Ebből nekem nem az jön le, hogy neki úgy adtad elő az egészet, mint itt.

Uhhhh.

Az enyem is ilyen volt, most ott tartunk, hogy 3 honapja nem beszeltunk, mert megmondtam neki, hogy elegem van.

Es pontosan ezert nem akarok gyereket sem.

#1 "Gondolom már várt és készült arra hogy mész?"

Mégis mit kellett volna készülnie már most a szülőknek? Azt írta a kérdező, hogy mához egy hétre ment volna haza. Ilyen hamar azért senki nem áll neki főzni a fia/lánya érkezésére... :D

#2

3-4 hét nem pofátlanul sok idő. A kérdező is felnőtt ember, megvan a saját élete. Lehet dolgozik hétvégente, vagy sokat tanul, barátokkal program, projektfeladat órára, össze kell ülni csoportosan, személyesen, hogy hatékonyak legyenek stb. Ezer dolog lehet, ami miatt nem sűrűn jár haza valaki.

Én személy szerint hülyét kapnék attól, hogy ki kell számolni, hogy x hetente megyek haza, és ezt semmi nem írhatja felül. Egy normális szülő-gyerek kapcsolat nem úgy működik, hogy ha eltérek az x hetente hazamenéstől, akkor sértődés van, ezért muszáj hazamenni, semmi nem írhatja felül a pofavizitet. Mert ez így csak pofafizit. A tiéd is az, pofavizit, ha úgy mész haza kéthetente, hogy hát, nincs kedved, másnap már lépsz is le, amint lehet, de azé' mégiscsak haza kellett menni, mert jujj, mi lesz ha nem mész.

Nem azért kell időnként hazamenni anyádhoz, mert tartozol neki, meg hát, pofátlan lenne nem így tenni, hanem azért mert jó a kapcsolatotok, jóba vagytok. Ha meg jó a kapcsolat, akkor nincs elvárásérzete, nem érzed, hogy menned kell, mert kötelező. És normális szülő is úgy áll hozzá, hogy hát, a fiam/lányom fél éve nem látta azt a barátját, had menjen, nem pedig problémázik.

Valószínűleg nem ért volna rá egy hét múlva a barátnő, ha fél éve folyamatosan nem tudták összehozni a találkozást.

#3

Nem látom a tiszteletlenséget. Objektív leírást látok a tényekről. A szüleivel többször találkozik, mint azzal a barátnőjével.

"te ellenben lazán beállíthatsz akkor is, amikor nem volt róla szó"

Aki kollégista, az nem csak úgy beállít, hanem hazamegy, mert amúgy otthon él. Nem hívatlan vendég, hanem ott lakik.

Azt meg sehol nem írja a kérdésben, hogy hogy közölte azt, hogy egy héttel később megy.

Megjegyzem halkan, 23-án ment vissza a koliba. Onnantól számolva a jövőhét végéig három és fél hét telik el. Ha nekem ennyire előre mond valaki valamit, egy ilyen átlagos szituációba, hogy mikor jön haza, azt nem veszem kőbevésett dolognak, mert addig akármi történhet, ami miatt mégsem akkor jön. Ez azért nem olyan, mintha kifizetnék neki egy egy kva drága utazást, és visszamondaná akkor, amikor már nem adják vissza a pénzt. Ez csak egy hazamenetel.

#7

Csak ha nekem fontos valaki, akkor afelé igyekszem megértéssel fordulni. Ebben szülőként szerintem benne van az is, hogy ha a fél éve nem látott baráttal végre lehetősége an találkozni a fiamnak/lányomnak, akkor menjen. Lehet szoros barátságról van szó, tartanak kapcsolatot, csak az élethelyzet miatt nem volt olyan időpont, ami mind a kettőnek jó és végre most van. Eszembe nem jutna önzőzni, hogy márpedig jöjjön haza, akkor is, ha én egy hét múlva is ráérnék.