Ha az anyádon egyértelműen látszik, hogy zsigerből nem kedvel valamiért és kibeszél, amiért te már utálatot érzel iránta, azon lehet bárhogyan enyhíteni? Nagyon megijeszt az érzés.

Sajnos az én szüleimmel is nagyon komoly gondok voltak, még óvodás koromban rájöttem, hogy teljesen nem okék, naponta veszekedés, verekedés, örjöngés nagyon gáz volt és egész gyerekkoromban arra vártam, hogy végre tőlük független legyek. Konkrét terveim voltak az elmenésre, már 6 évesen pénzt gyűjtöttem, hogy világgá menjek, csak sajnos akkor még nem ment volna, nagyon hamar 16 évesen

elköltöztem otthonról. Ettől függetlenül úgy döntöttem, a szüleim nem fognak belőlem áldozatot csinálni, és most normális életet élek, több diplomám van.

Ezt azért írom le neked, hogy mindenkinek van választása, nem kötelező rossz életet élni, mert a szülők alkalmatlanok.

És lehet, hogy most gyógyszerfüggő vagy és akadályoz téged a választásban, hogy normális életet élj, de ez most egy komoly lépés, hogy segítséget tanácsot kérsz, és most erőfeszítést teszel azért, hogy tisztán láss és hogy kikerülj ebből a helyzetből.

Valószínűleg anyukád komoly pszichés problémákkal küszködik, de ez nem ok arra, hogy a Te egész életed tönkremenjen. Most sajnos az a helyzet, hogy együtt éltek, de ezen lehet változtatni, nem lesz mindig így.

Van olyan személy akihez fordulhatnál a családodból, testvér, apukád, nagyszülők, rokonok, barát, tanár a korábbi suliból legalább egy beszélgetés erejéig?

Van valaki a közeledben?

Nekem az segített a ,,zavart" szüleimmel kapcsolatban, hogy próbáltam már kiskoromban is pár lépés távolságból figyelni, hogy

ők bizony betegek, nem normálisak, szinte diagnosztikusan szemléltem őket.

És találtam a suliból környezetemből pozitív példákat, és rájöttem, hogy nem frankók.

Lassan megpróbáltam függetleníteni tőlük magam, először csak mentálisan később fizikailag is.

Megkülónböztettem magam tőlük és nem azonosultam azzal amit mondtak vagy tettek. Ugy éreztem ők nagyon nem okék.

Így küzdöttem meg a helyzettel és már nem tudtam haragudni sem, mert rájöttek mentálisan nem okék, ők ennyit tudnak.

Te azonban mentálisan rendben vagy csak a megküzdésre a gyógyszereket választottad, és a gyogyszerek miatt vannak a zavarok nálad.

22/23:

,,Nyilván az lenne a legjobb ha lenne munkám es el tudnám tartani magam, de ha ez még így is lenne(most lehetetlen) akkor is csak egy szobát tudnék kivenni valahol, majd onnan bejárni vmi mekis munkára."

-oké, hogy ez nem lenne ideális állapot szobabérlés+mekis munka, de lehetne jelenleg átmenetileg megoldás?

Egy elindulás és távolodás az otthoni helyzetből, nem kéne találkoznod az otthoniakkal és kikerülnél a toxikus környezetből?

Csökkenne a stressz körülötted, mert attól vagy ilyen lelki

állapotban, nyugodt környezetre lenne szükséged.

Ha csökken a stressz, jobban leszel.

Én is és sokan mások is dolgoztak mekiben. Azt is lehetne, hogy egyelőre elkezdesz ott dolgozni,nem mindent egyszerre megváltoztatni.

Én már több esetet is láttam, hogy valaki munkás családba született vagy egy árvaházba és diplomát szerzett.

Sőt sok olyan embereket is ismerek aki érettségi és diploma nélkül is jól boldogulnak.

Olyanokat is ismerek sokat, akik nem különösebben okosak (sőt) mégis jól boldogulnak vagy legalább boldogulnak.

Az a közös bennük, hogy vállalták a felelősséget a sorsukért és a kényelmetlenséget és lépésről-lépésre elkezdtek fejlődni és nem adták fel.

Ezek közül bármelyik út a tied is lehet.

Sok pozitív példát ismerek.

Azt látom, hogy mint -sokan mások is és én is - Te is önismereti területen tudnál sokat fejlődni:

1. az első terület a kérdésed feltevéséből ered, hogy nem tudod mit kezdj a haragoddal.

Ezzel sokan vagyunk így, az emberek 99,999 százaléka érez haragot és ezzel az emberek

általában úgy küzdenek meg, hogy

fizikailag és földrajzilag

eltávolítják magukat attól/azoktól

akikre haragszanak.

Ez éppen most ebben a pillanatban nem nagyon lehetséges nálad, de ez csak most van így.

Vannak akik a haragjukat kiadják, kiabálás, ajtórugdodás stb. vagy sporttal levezetik,

vannak, akik letagadják és vannak sokan, akik nem tudnak mit kezdeni a haragjukkal és sokan a mások iránt érzett haragot maguk ellen fordítjàk, pl. hajtépés, önmaguk

bántása stb. és ezek mellett haragudnak magukra és a másikra.

Te nagyon jól felismerted magadban, hogyan próbálsz megküzdeni a haragoddal és ezek nem túl jó módszerek, de biztató, hogy ezeket a jeleket felismerted.

2. ,,Akinek nem inge ne vegye

magára" igaz csak könnyű mondani.

Szerintem az is egy nagy fejlődési lehetőség lenne számodra, hogy legalább magadban elkezded kijelölni a határaidat. Ha valaki sérteget Téged az róla szól. Ezt elméletben jól tudatosítod saját Magadban, már csak a gyakorlati rész elsajátítására kell

koncentrálnod.

3. Szerintem attól, hogy valami nem ideális, nagyon jó, attól még az nem rossz vagy értéktelen.

Szerintem ez a nulla vagy 100% gondolkodás is nagyon megnehezíti az életedet.

Mindenkinek vannak hibái, sőt vannak időszakok amikor az ember sok hibát elkövet, de ez nem jelenti azt, hogy a hibázó tökéletlen ember értéktelen.

Rendben, hogy az életed most igen távol van a 100 százaléktól, de azért nem értéktelen.

Igen is értékes ember vagy, a toxikus környezeted ellenére is felnőttél, megértetted, hogy a dolgok veled és a kornyezeteddel nincsenek rendben, itt tanácsot kértél.

Próbáltad gyógyszerekkel megoldani a problémákat, és az a tény, hogy a gyógyszerek nem fenntartható megoldások, attól még létezik megoldás a helyzetedre és van választásod.

Most megértelek, hogy nehéz ez a helyzet számodra, de megtalálhatod rá a megoldást. Kitartás!

Este munka után még visszanézek.